2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK NEGYVENKETTEDIK KÖNYVE – Kurt
Vonnegut: Majomház
Azt, hogy ezt a könyvet megismertem és elolvastam (ahogyan
eddig már több könyvet is) a Nagy Könyves Kihívásnak köszönhetem. Korábbi bejegyzésemben már írtam, milyen előnyei vannak annak, hogy belevágtam a
könyvkihívás teljesítésébe, most már azt is mondhatom − és, talán ismétlem
magam, talán nem, már nem igazán emlékszem −, hogy annak is örülök, hogy a Nagy Könyves Kihívás, ha csak az interneten
is, de összeismertetett olyan emberekkel, akik szintén szeretnek olvasni, és
ötleteket adnak ahhoz, mit olvassak. A közösségi portálon írt ugyanis egy
könyvbarát Vonnegut egyik művéről, amelynek címe Harrison Bergeron. Ezt az
írást eredetileg a könyvkihívás azon pontjához ajánlották, amely egy olyan mű
elolvasását írja elő, amely a jövőben játszódik. A tartalmáról csak annyit
írtak, hogy ebben a jövőben játszódó történetben az emberek egyenlőek, mégpedig
azért, mert a hátrányügyi miniszter erről gondoskodik. Aki például túl okos, annak
a fülében gondolkodászavaró készüléket kell viselnie, aki túl jól mozog,
annak ólomsúlyokat kell magán hordania, aki pedig túl szép, annak maszkkal kell
eltakarnia az arcát. Nos, ennyit tudtam erről a műről, de ennyi is felkeltette
az érdeklődésemet. Később kiderült, hogy ez nem regény – sajnos, mert szívesen
olvastam volna −, csak egy novella, úgyhogy keresni kezdtem. Meg is találtam a
Majomház című kötetben. Gondoltam, akkor ezt a könyvet olvasom el ahhoz a
ponthoz, amely szerint el kell olvasni egy novellás kötetet.
A Harrison Bergeron című novella tetszett. És ezen kívül még
több novella is. A témák változatosak. Az Ezúttal ki vagyok?, amelyet szintén élmény volt olvasni, például egy színjátszókör tagjairól szól (persze, hogy tetszett,
amikor imádom a színházat), de tetszett az Ádám című novella is, amelyben
frissen apukává vált férfiak a főszereplők, és nagyon jó volt A hazugság című írás
is. A kötet érdekessége, hogy több novella is a jövőben játszódik, a már
említett Harrison Bergeronon kívül például a Holnap, holnap, holnap is,
amelynek helyszíne a Föld, de azt úgy képzeli el 2158-ban az író, hogy már
nincs elég hely és élelem, a túlnépesedés miatt az emberek kis lakásokban
zsúfolódnak, nincs intimitás, van viszont olyan szer, ami meghosszabbítja az
életet, úgyhogy van, aki 175 évig is él, a 100 éves pedig még igazán fiatalnak
számít. De a kötetben vannak olyan novellák is, amelyek elég abszurdak, az
egyik történetben például az emberek élő sakkjátszma résztvevői, egy másik
írásban pedig a szereplők testeket kölcsönöznek maguknak. Szerintem ebben a
kötetben mindenki találhat magának érdekes novellát.
Kurt Vonnegut novellás kötetével én a Nagy Könyves Kihívás
12. pontját teljesítettem, mert ez egy novellás kötet. De a Majomház
elolvasásával teljesíthető a lista 11. pontja is, mert a kötet címe egyetlen
szóból áll, a 13. pont, mert minden
történet más országban játszódik, mint Magyarország, teljesíthető a 41. pont
is, ha valaki még Vonnegut művei közül nem olvasott semmit, és a 44. pont is,
mert ez a könyv eredetileg nem az anyanyelvünkön íródott.
A Majomház történetei nem mindennapi sztorik. A könyvet
azoknak ajánlom, akik szeretnek elrugaszkodni a valóságtól, mert sok novella
olvasása közben bizony ezt kell tennie az olvasónak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése