Én, a szexmániás

2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK NEGYVENÖTÖDIK KÖNYVE – Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás

Ezt a bejegyzést 18 éven felülieknek szánom. Azért, mert így kívánja az illem. Hogy is fogalmazzak: trágár kifejezéseket tartalmaz. Nem magamtól fogalmazok így, Szepesi Nikolett könyvéből idézek. Persze, ha az illendőségre nem gondolnék, akkor a bejegyzésemet ajánlhatnám fiatalabbaknak is. Mondjuk a 16 éveseknek. Lehet, hogy számukra tanulságos lenne. Abban legalábbis biztos vagyok, hogy tanulságosabb, mint a felnőttek számára, akik semmi újat nem tudhatnak meg sem ebből a bejegyzésből, sem Szepesi Nikolett könyvéből. A könyvből maximum annyit, hogy az elmúlt években hogyan alakult Szepesi Nikolett úszó karrierje és ezzel párhuzamosan a szexuális élete, a bejegyzésemből pedig annyit, hogy mi a véleményem a könyvről. Na, de maradjunk a 18-as karikánál. Mert tényleg trágár kifejezéseket használok. Illetve csak idézek. Elolvastam ugyanis Szepesi Nikolett Én, a szexmániás című könyvét.

Hogy hogyan került a kezembe éppen ez a könyv? A válasz: sehogy. A könyvet a kezembe sem fogtam. A szövegét viszont a közösségi portálon az egyik olvasói csoportban valaki feltöltötte. Én pedig azt mondtam: ha már itt van előttem, na, nézzük! Minden könyvre kíváncsi vagyok, még a botránykönyvekre is, hát lássuk, mivel lehet „hülyíteni” a fiatalokat, mert az ünnepi könyvhéten bizony, sorban álltak a Vörösmarty téri standnál ezért a könyvért. Gondoltam, belenézek, beleolvasok. Majd. Ha lesz időm. Aztán Budapesten járva-kelve, „tömegközlekedve” jól jött volna egy olyan olvasnivaló, ami a tabletemre van töltve, és hát, miután a két feltöltött könyv közül az egyiket már elolvastam, rákényszerültem erre, és a metrón beleolvastam. Miközben olvasgattam, láttam, milyen gyorsan lehet vele haladni, és akkor eszembe jutott, hogy ez egy olyan könyv, amelynek egy nap alatt a végére lehet érni. A Nagy Könyves Kihívás ezen kategóriájához pedig még hiányzott a választott könyvem. Úgyhogy gyorsan ezt választottam. És gyorsan a végére is értem. Nem bántam. Mármint azt, hogy gyorsan. Egyébként mindegy: egy napot bármilyen könyvre rá lehet szánni. Még akár Szepesi Nikolettére is.

A könyv címét látva, semmi kétség: Szepesi Nikolett a szexuális életéről ír. Most mondanánk: kit érdekel? De, látod, kicsit engem is, mert ha pénzt nem is adnék érte, de ha szöveges dokumentumként tálcán kínálják, hát érte nyúlok. Lehet, hogy ez szerzőként nálam szakmai ártalom is, érdekel, mi az a könyv, amiből sokat lehet eladni. Ennek ellenére nem fogok ilyen könyvet írni.  Nem is tudnék, én ugyanis kölcsönös érzelmek nélkül senkivel nem bújok ágyba. Egyszerűen ilyen vagyok. Szóval: Szepesi Nikolett a szexuális életéről ír, és az úszó karrierjéről is. Bevallom, engem az úszó karrierje jobban érdekelt, azokat az oldalakat nagyobb érdeklődéssel olvastam, de azért ez a könyv mégis inkább a szexről szól. Az ő dolga. Én a könyvről írok, arról, hogy abban mit olvastam, és arról mi a véleményem. Nem fogalmazok meg véleményt Szepesi Nikolettről, nem jellemzem, nem ítélkezem. Íme, egy idézet a könyvből, amit ő maga írt, tegezi az olvasót, és egyenesen neki szegezi a kérdést, amit ő maga meg is válaszol:  

„Mit gondolsz rólam, jó nagy kurvának tartasz, nem? A férfifarkak nagy ismerőjének, a baszóbajnokság esélyesének. És igazad is van.”

Ez áll a könyvben. Nem én írtam. Akkor ezt a kérdést tisztáztuk. Léphetünk tovább. A könyvben Szepesi Nikolett ismeretlen és ismert partnereivel való kapcsolatáról ír, jól körülírja a közszereplőket, akikre akár rá is ismerhet a celeb világban tájékozott olvasó. Engem nem érdekelt. A részletesen leírt szexuális aktusok sem. Az sem, hogy mikor, hol és mennyit bulizott, mit ivott, kiket akart felszedni, ami, persze, hogy sikerült neki, mert minden férfi ráhajtott, mert, ahogyan írja, ő volt a legcsinosabb. Lehet. De, csoda, ha egy szórakozóhelyen a férfiak körében az a nő a legnépszerűbb, aki lebarnulva miniszoknyában, a mellén pedig egyetlen vékony hajpánt csíkkal jelenik meg? Szerintem nem csoda, hogy mindenki ágyba akarja vinni. (És akkor még szépen fogalmaztam, a könyv szerzője nem így fogalmaz.) Egy szórakozóhelyen, ha egy férfi skalpot keres, nem hagyja ki a nőt, aki felkínálja magát. Szerintem ezt mindenki tudja, férfiak és nők is. Nincs ebben semmi újdonság. A könyv szerzője szerint attól értékes, hogy a szórakozóhelyen ő, a démon választhatja ki, hogy aznap este ki az, aki megkaphatja. (Megint finoman fogalmaztam, a szerző nem használ ilyen árnyalt kifejezéseket.) És még egy érdekesség, ha már a démon kifejezésnél tartunk (amit viszont kimondottan a könyvből idéztem): Szepesi Nikolett úgy gondolja, létezik a csinos, kívánatos démon és a főzelékszagú, elhízott háziasszony. Más nőtípus nincs. Még szerencse, hogy mi tudjuk, hogy van. Tudják ezt a nők és a férfiak is. Szepesi Nikolett szerint a démon azzal bújik ágyba, akivel csak akar, mert minden férfi őt kívánja, a fakanalat fogó, unalmas háziasszony meg sárgul az irigységtől, mert a kutyának sem kell. Még szerencse, hogy mi tudjuk, hogy ez nem így van. Tudják ezt a nők és a férfiak is. Szerencsére.

Ha már az irigységnél tartunk: Szepesi Nikolett szerint mindenki úgy szeretne élni, ahogyan ő, csak nincs rá lehetősége, vagy, ha lenne, nem mer.

„Én megcsináltam mindent, amiről ti csak álmodtatok. Megcsináltam és bevállaltam.”

Akkor nézzünk a könyvből néhány idézetet, mi is az, amiről mások csak „álmodhatnak”:

„Hány és hány ilyen kudarcélményem volt. Talán ezért is váltogattam olyan gyakran a szeretőimet, mert a legtöbb pasi képtelen volt kielégíteni.”

„Borzalmas volt vele a szex. És a végtelenségig megalázó, nemcsak azért, mert nem akart velem csókolózni, mintha ott se lett volna, az egész hat percig tartott, hat nyavalyás percig. Ennyit kaptam tőle, forgatott, rángatott, s csak magára figyelt. Aztán megfogta, erősen megragadta a fejem, és a számba élvezett. Nem akartam, tiltakoztam, már amennyire képes voltam rá persze, de vasmarokkal szorított. Fuldoklottam, öklendeztem, ő pedig, mint aki jól végezte dolgát, felhúzta a kisgatyáját, a sortját, elköszönt és otthagyott.”

„Ám mielőtt maga is levetkőzött volna, azt kérdezte tőlem: „Volt már igazi orgazmusod?” Én meg csak csóváltam a fejem. Mondtam neki, hogy nem. Azt hiszem, hogy nem.”

S ha a könyvben egy kicsit tovább lapozunk, akkor lehet, hogy az is kiderül, valójában a szerző mire is vágyik:

„Szerelmesen szerelmeskedtem. Nem tudom ezt másként kifejezni. De alighanem te is tisztában vagy vele, mi a különbség, amikor nyersen, érzelmek nélkül jól megbasznak (micsoda mámor az is), és mit jelent, amikor érzelmekkel csordultig telve odabújhatsz valakihez, aki akkor mindennél és mindenkinél fontosabb számodra.”

„Mert erre vágyom, a harmóniára, az átlagos, főzős, popcornos, tévé előtt ülős, befőttes hétköznapokra. „

Ugye, hogy jók is azok a tévés, popcornos percek, amikor oda lehet bújni a másikhoz, és ugye, hogy jó az, amikor szerelmesen lehet szerelmeskedni? És még csak véletlenül sem kell tartani a megaláztatástól, mert miért alázna meg az, akinek nem egy szórakozóhelyen egy szál fejpántban felkínálkozó becsípett nőre van szüksége, hanem egy olyanra, akit szeret és becsül, és aki őt is szereti és becsüli.

Szepesi Nikolett könyvéről ennyi jutott eszembe. Hamar elolvastam, gyorsan összefoglaltam a véleményem. Ennyit ért.

Szepesi Nikolett könyvének elolvasásával én a Nagy Könyves Kihívás 27. pontját teljesítettem, mert ez egy olyan könyv, amelynek egy nap alatt a végére lehet érni. De az Én, a szexmániás című könyvvel teljesíthető a lista 9. pontja is, mert a könyvet nő írta, a lista 19. pontja, mert a könyv igaz történeten alapul, és ha valaki még nem olvasta Szepesi Nikolett másik könyvét sem, akkor választhatja a lista 41. pontját is.

Az Én, a szexmániás könyv elolvasása után azt mondom: szerintem mi, olvasók jobban jártunk volna, ha Szepesi Nikolett kizárólag az úszó karrierjéről ír, mert az érdekesebb. Az úszónő persze anyagilag nyilván sokkal jobban járt így, hogy a könyv fő témája a szex. Hogy később az élet hogyan igazolja, nem tudni, ha komoly állást vállalna, akkor gátolhatja a karrierjét. Ha egyszer valamiért mondjuk sportért felelős államtitkárnak jelölnék, jóval több csámcsognivaló lenne rajta, mint azon a sikeres úszónőn, aki sok évvel ezelőtt csupán egyetlen újságban megmutatta bájait.