Gyermekszemmel a világ

2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK TIZENNYOLCADIK KÖNYVE – Zdenek Miler: A vakond nadrágja

Nem volt kérdés, hogy a Nagy Könyves Kihívás teljesítésekor melyik könyvet választom gyermekkorom egyik könyvének. Úgy gondoltam, hogy felnőttként az egykori kedvenc könyvemet olvasom újra. Az én kedvenc gyermekkori könyvem pedig egyértelműen A vakond nadrágja. A könyv nem mai, belepillantva a régi mesekönyvbe, a kiadás dátuma szerint éppen 4 éves voltam, amikor megjelent. Igen, szerencsés vagyok, még megvan gyermekkorom kedvenc mesekönyve! Igaz, már nem én őrzöm, elajándékoztam családunk legkisebb tagjának, a kis unokaöcsémnek, aki most 6 éves. De, hogy elolvashassam, és ezzel teljesíthessem a könyves kihívás 33. pontját, kölcsönkértem Levikétől az egykori kedves mesekönyvemet. A kis vakond történeteiről szóló könyv neki is nagy kedvence, úgyhogy, mielőtt elhoztam, együtt el is olvastuk azt a mesét, ami neki a legjobban tetszik: A vakond és az autó című történetet.

„Volt egyszer egy földkupac. Ez a földkupac elkezdett izegni-mozogni, mintha mancsa lenne. És bizony nemcsak mancsa volt, hanem orra is. Nahát, hisz ez a vakond! − Tessék itt vagyok! − kászálódott elő. − És itt vannak a kincseim is, amiket mind a föld alatt találtam − kezdődik a mese.” – olvasható a könyv ajánlójában. Nem csoda, ha már ez felkelti a gyerekek érdeklődését. A figura nagyon aranyos, a rajzok tündériek, a mesék kedvesek és még tanulságosak is. Ez a magyarázat a kis vakond máig töretlen népszerűségére. Gyermekkorom sárga könyve óta a kis vakondról még több történet jelent meg, könyvlapokon és rajzfilmen is, amiket most is imádnak a kicsik.

Az én kedvenc gyermekkori könyvemben öt mese olvasható. A kis vakond mellett főszerepet kap egy barna foltos, kedves kutyus is, aki ártatlan kíváncsisággal fedezi fel a világot. A könyv tartalmazza a Hogyan akart a kutyus kicsinyekhez jutni? , A kutyus meg a méz, A vakond nadrágja, A vakond és a rakéta és A vakond és az autó című meséket. Kedves kis történetek, amelyek amellett, hogy szórakoztatóak, a gyerekek sokat tanulhatnak is belőle. Az egyik mesében a kíváncsi kutyus megtudja, hogyan jön világra a béka, a másikból kiderül, hogyan készítik a mézet a méhek, kedvenc mesémből, A vakond nadrágjából pedig megtudható, hogyan készül a vászon és abból hogyan lesz nadrág. Már el is árultam: nekem ez gyerekkorom legkedvesebb története. Amikor a kis vakond egy kék, nagy zsebes nadrágról álmodozik. Hát persze, hogy a barátai, az állatok segítenek neki, úgyhogy végül meg is kapja. Gyerekkoromban, amellett, hogy ezt a történetet igen szórakoztatónak találtam, tényleg megtanultam belőle, hogyan készül a ruha, és bármilyen különös, de erre máig emlékszem.

Nem a könyv, hanem az én gyerekkori mesekönyvem érdekessége, hogy − amellett, hogy Zdenek Miler csodálatos rajzai illusztrálják − tartalmaz jó néhány gyermekrajzot és ceruza vonást. Akkoriban ugyanis nemcsak azért vettem a kezembe a könyvet, hogy olvassam − amit már nemcsak a szüleimmel, hanem én magam is megtehettem, mert 5 éves koromban csak úgy, magamtól valahogyan megtanultam olvasni −, hanem azért is, hogy telefirkáljam, írásokkal, pálcikaember rajzokkal és színes ceruzás vonalakkal. Mit is mondjak: ez a könyv így aztán tényleg igazi gyerekkönyv!

Felnőttként furcsa volt a kezembe venni ezt a könyvet. Amikor a kis unokaöcsémnek elolvastam A vakond és az autó című mesét, akkor nem. De, amikor itthon, egymagamban olvastam, az különös élmény volt. Újra gyermekszemmel kezdtem nézni a világot. Bizony, nagyon szép volt az a világ.

A vakond nadrágja című könyv elolvasásával én a könyves kihívás 33. pontját teljesítettem, mert ez gyermekkorom egyik könyve. De, szerintem, teljesíthető a könyvvel a lista 49. pontja is, mert a kis vakond történeteiből televíziós rajzfilm sorozat készült.

A vakond nadrágja című könyvet minden gyermeknek ajánlom. Szerintem, csak úgy, mint nekem, könnyen mások kedvencévé is válik. És, úgy gondolom, sokkal jobb mese, mint sok,  ma divatos rajzfilm történet, amelyek gyakran nem szólnak semmiről. 

Micsoda színjáték...

2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK TIZENHETEDIK KÖNYVE – Karinthy Ferenc: Házszentelő

A Nagy Könyves Kihívás listáján egy dráma is szerepel, az 50 könyv egyikének egy színműnek kell lennie. Az, hogy elolvassak egy drámát, számomra nem nagy kihívás, ezt én évente egy alkalommal biztosan megteszem, sőt, akár többször is. Az egyik korábbi bejegyzésemben, amikor Maugham: Színház című regényéről írtam, már megjegyeztem, hogy nagyon szeretem a színházat. Olyannyira, hogy színjátszó rendezői képesítést szereztem, és hét éven át rendeztem egy színjátszó csoportot. Színházi rendező végül nem lettem, mert időközben elcsábított az újságírás és a televíziózás, de a színház iránti rajongásom természetesen megmaradt. És én bizony az az ember vagyok, aki nemcsak eljár színházba, és a színpadon kedveli a drámákat, hanem azon kevesek közé tartozom − szerintem kevesek közé −, akik olvasni is szeretik a színdarabokat. Én magam nagyon szívesen olvasom őket, mert miközben olvasom a sorokat, a színpadon látom a jelenetet. Szóval: nekem nem okozott gondot, hogy teljesítsem a könyves kihívás 47. pontját, azaz elolvassak egy drámát.

Drámát választanom már sokkal nagyobb kihívás volt. Nem azért, mert nincs honnan válogatnom, két teljes polcnyi könyvem van tele színdarabokkal, úgyhogy éppen ez okozta a kihívást. Vannak igazi kedvenceim, drámák és drámaírók között is. A kedvenc drámám a világirodalomból John Arden: Élnek, mint a disznók című színműve, amit Magyarországon Gyöngyélet címmel több színházban is bemutattak − több színházban láttam is az előadást. A kedvenc magyar drámám Spiró György: Prah című műve, amit láttam is színpadon és olvastam is. Azt a drámát, amit színházban nagyon élvezek, általában el is olvasom. A kedvenc drámaíróm pedig, azt hiszem, Tennessee Williams. Azért írom, hogy „azt hiszem”, mert tényleg nagyon szeretem a drámákat és a színházat, így - akár szerzőről, akár darabról van szó - nehéz kedvenceket választanom. Bőven lett volna olyan dráma, amit örömmel újraolvastam volna, de, mivel van a könyvespolcomon jó néhány olyan kötet, amelyből még nem olvastam el az összes színművet, úgy gondoltam − csak úgy, mint a könyves kihívás többi pontjánál − olyan művet olvasok el, amit még nem ismerek, éppen azért, hogy egy újabb élménnyel gazdagodjak. Nem szerzőt választottam, hanem a köteteket böngésztem át a polcaimon, amikor úgy döntöttem, hogy leveszek néhány Rivaldát, átlapozom őket, és onnan választok magamnak olvasnivalót. A Rivalda című könyveim nem éppen maiak − biztosan sokan ismerik a sorozatot, minden Ünnepi Könyvhétre megjelenik egy-egy drámagyűjtemény − az én köteteim a 70-es, 80-as évekből valók, de, gondoltam, attól még lehetnek érdekesek. Amikor a kezembe vettem ezeket a köteteket, nem is gondoltam, hogy igazi különlegességre bukkanok.

Karinthy Ferenc: Házszentelő. Ezt a drámát választottam. Először is Karinthy miatt. Gondoltam, nem lehet rossz. A kötetből kiderült, hogy a Thália Színház mutatta be a drámát 1978-ban Kazimir Károly rendezésében. Ez is jelentett némi garanciát arra, hogy a darab jó lehet. És persze a cím: Házszentelő. Az első oldalon a helyszín leírásából kiderül, hogy ez az épület egy présház. Hétvégi telek, nyaraló. Oda gyűlnek össze a vendégek a házavatóra. Ez pedig nagyon hasonlít az én egyik könyvemre. Éppen ez a Hepi Börszdéj című regényem alaphelyzete is. Ekkor már nem volt kérdés, hogy ezt a drámát választom. Mit mondjak: még akkor sem tudtam, milyen különös műre találtam.

A Házszentelő története a már említett présházban illetve annak kertjében kezdődik. A házigazda vendégeket hív, összegyűlnek a telken az elvtársak − 1978-ban járunk −: igazgató, vezérigazgató, a kisváros gazdasági és politikai hatalmasságai. László napot ünnepelnek, iszogatnak. Míg tart a házban az ünneplés, az olvasó számára sok minden kiderül. Például az, hogy az egyik férfi, aki egy gyár igazgatója, tiltja a lányát egy fiútól, de a fiatalok ebbe nem törődnek bele. Odamennek hát a kertbe, hogy ott beszéljenek a szigorú apával. És ekkor megtörténik a tragédia: az apa dühében egy vadászfegyverrel meglövi a fiút. Botrány. Amit jó lenne elkerülni. Amit el kellene tussolni. A magas beosztású jó barátok meg is próbálják. A történteket balesetnek állítják be, amit egyikük a másik helyett bevállal. A cél az, hogy minél kisebb hűhóval záruljon le az ügy. Csakhogy egy fiatal újságírónő nyomozni kezd… Megpróbálják leállítani, elhallgattatni, de a nő kellőképpen elszánt. A történetet nem fejezem be. Aki el szeretné olvasni a drámát, annak legyen meglepetés. Mint ahogy nekem is az volt. Nem is igazán a történet vége. Sokkal inkább az, hogy ezt a drámát megírták, megjelent és be is mutatták. Magyarországon, a 70-es években.

Az egyik bejegyzésemben már írtam, hogy ha egy művet elolvasok, nem ritka, hogy, miután letettem a könyvet, utána olvasok az interneten, hátha találok róla valami érdekességet. Elárulom: gyakran szoktam is. A Házszentelő után olvasgatva azt tapasztaltam, hogy rajtam kívül van más is, aki csak mostanság jutott hozzá ehhez a műhöz. Ugyan kicsit más formában: filmen. Mert Karinthy Ferenc drámájából film is készült, "Gyertek el a névnapomra" címmel, ráadásul Fábri Zoltán rendezésében. Ez is kíváncsivá tett, úgyhogy kicsit utána keresgeettem az interneten. Véleményre és egyben kulisszatitokra is bukkantam.

nkei Bence tavaly nyáron a filmről a cink.hu weboldalon többek között ezt írta:

„Tegnap este láttam először ezt a filmet, és azóta nem jutok szóhoz. A Gyertek el a névnapomra nem akkora remekmű, mint Fábri leghíresebb filmjei – mondjuk Az ötödik pecsét –, de talán mindegyiknél merészebb. Kőkemény társadalomkritika, a rongyrázó káderekről és a nekik falazó hatalomról, és van néhány párbeszéd, amelyek megdöbbentően aktuálisnak hatnak ma is (a film alapjául Karinthy Ferenc Házszentelő című műve szolgált). 

Nagynéném standfotósként dolgozott a filmben, tőle tudom, hogy bár nem tiltották be, de a korszak másik kedvelt technikájához nyúlva inkább agyonhallgatták: reklámozni nem lehetett, alig játszották, és rövid idő alatt eltűnt a mozikból, anélkül, hogy komolyabb visszhangja lehetett volna. Nyilván Karinthy és Fábri tekintélyének köszönhetően juthatott el egyáltalán odáig, hogy elkészüljön. Fábri viszont már nem is rendezett több filmet, pedig csak 66 éves volt.”

Láttam tehát, hogy másban is felmerült: ez a darab a 70-es években bizony elég merész volt. És még film is készült belőle… Örülök, hogy megtaláltam ezt a különleges bejegyzést, ami arról tanúskodik, hogy az ebből készült filmet reklámozni nem lehetett, alig játszották, és hamar el is tűnt a mozikból. S ahogy tovább kutattam a darab után, találtam egy másik, korabeli levéltári dokumentumot, amelyből kiderült, hogy azért a darab megjelentetése nem ment olyan simán. Érdemes elolvasni. A linken található dokumentumban ráadásul más filmek véleményezéséről, engedélyezéséről is megtudható néhány érdekesség, köztük a Tanú c. filmről is.

A dokumentum ajánló szövege:

„Az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztálya, becenevén TKKO, a kultúra irányításának és ellenőrzésének, közelebbrűl a cenzúrának egyik központi szervezete volt a Kádár-korszakban. Az alábbi szemelvényeket találomra válogattuk a hatalmas, és jórészt még feltáratlan levéltári anyagból. Senkit sem akartunk kipellengérezni. E sorok egy letűnt kor jellegzetes dokumentumai. E szomorú szövegekből az is világosan látszik, hogy abban az időben a politikát legalábbis érdekelte a kultúra.”

Mindez itt olvasható:

http://beszelo.c3.hu/03/04/31tkko.htm

Karinthy Ferenc Házszentelő című drámájának elolvasásával én a könyves kihívás 47. pontját teljesítettem. A leginkább a lista ezen pontja teljesíthető ezzel a művel, mert ez egy dráma. De éppen választható a lista 3. pontja is, mert ebből a műből film is készült.

 Ezt a drámát ma olvasni igazi érdekesség. Nekem tetszett. Azt hiszem, a színdarabból készült filmet is megnézem majd. 

Amikor a nyúl viszi a vadászpuskát

2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK TIZENHATODIK KÖNYVE – Richard Adams: Gesztenye, a honalapító

A Nagy Könyves Kihívás listáján egy olyan pont is áll, amely szerint el kell olvasni egy könyvet, amelynek a szereplői nem emberek. Ehhez a ponthoz én a Micimackót választottam. A könyvről írtam a blogomon és a közösségi portálon lévő oldalamon is, ahol megjegyeztem, hogy azért választottam a Micimackót, mert nem akartam újraolvasni Orwell Állatfarmját, mert azt éppen tavaly olvastam, de Orwell regényét mindenkinek nagyon ajánlom, aki teljesíteni szeretné a könyves kihívás ezen pontját, mert ehhez megfelelőbb könyvet nem is találhatnánk. Ehhez a megjegyzésemhez érkezett egy hozzászólás, mely szerint választhattam volna a Gesztenye, a honalapító című könyvet is, ami nyulakról szól, és az is kitűnő. És, csak úgy, mint Modiano A kis Bizsu című regénye esetében, ismét kaptam egy ajánlatot: ha kérem, akár kölcsön is kaphatom a könyvet. Mindig érdeklődéssel fogadom, ha valaki könyvet ajánl, úgyhogy ez a regény is felkeltette az érdeklődésemet. Gyorsan utána is néztem az interneten, valójában milyen könyv is ez. Richard Adams regényéről megtudtam, hogy ez a könyv a szerző első, és mindmáig legsikeresebb regénye, annak ellenére, hogy a kezdetekben több kiadó is visszautasította a kéziratot. Megjelenése óta, az elmúlt több mint 40 év alatt viszont 50 millió példány talált belőle gazdára. Annyira sikeres, hogy több irodalmi díjat is nyert, egész estés animációs film is készült belőle, sőt, televíziós sorozatként is feldolgozták, amit 1999. és 2001. között vetítettek. Erre felkaptam a fejem: a nagy könyves kihívás listáján ugyanis egy olyan pont is szerepel, amely szerint el kell olvasni egy könyvet, ami egy televíziós műsoron alapul vagy az készült belőle. Elhatároztam hát, hogy kölcsön kérem a Gesztenye, a honalapító című könyvet, mert, ha elolvasom, teljesíthetem vele a könyves kihívás 49. pontját.

A könyv már látványra is nagyon szép. Nagy méretű, súlyos, vaskos kötet kemény kötésben, gondoltam, kihívás lesz ennyi oldalon át nyulakról olvasni. De nem bántam meg, hogy megtettem.

A történet szerint a sandlefordi tanyán élő nyúlcsapat egyik tagja, Vakarcs, látnoki képességekkel rendelkezik, és egy nap veszedelmet lát, látomása szerint otthonuk elpusztul. Arra biztatja hát bátyját, Gesztenyét, hogy győzzék meg a kotorék vezérét arról, hogy hagyják el hazájukat, és telepedjenek le máshol. A vezér elküldi őket, de ők, néhány nyúllal együtt az éj leple alatt útnak indulnak. A nyúlrendőrség megpróbálja őket feltartóztatni, de ők átjutnak az akadályon, és folytatják a vándorlást, hogy új hazára találjanak. Réteken, erdőkön át vándorolnak, más nyúlközösségekkel találkoznak, ahová vagy megpróbálnak beilleszkedni, vagy éppen az ottani nyulakat szeretnék rávenni arra, hogy tartsanak velük. Gesztenyére és csapatára állandóan veszély leselkedik, állatoktól és más nyúltársaiktól kell megvédeniük magukat és egymást. Ez bizony egy olyan történet, amikor a "nyulak viszik a vadászpuskát"! Hosszú, félelmetes, izgalmas az út, míg végül Gesztenye és a nyulak megtalálják és megépítik új otthonukat. 

A regényből sok minden megtudható a nyulakról, mint állatokról, és arról az elképzelt nyúl társadalomról is, amit a szerző épít fel, s amely a nyulakat emberivé teszi. Aki a kezébe veszi a könyvet, számítson a természet részletes leírására, a könyvnek ez az oldala hasonlít Fekete István állatregényeire, de, abban, hogy a nyulak emberi tulajdonságokkal vannak felruházva, hasonlítható Orwell Állatfarmjához is, bár ez a könyv nem kifejezetten társadalomkritika. Viszont nagyon kalandos. Magam is meglepődtem, hogy olvasás közben mennyire drukkoltam a nyulaknak, hogy ép bőrrel megússzák a támadásokat, a regény végén pedig kifejezetten izgultam, hogy Gesztenye csapatából egyetlen nyúl se veszítse életét. Nagyon megkedveltem a regény szereplőit, főként Gesztenyét, aki egy igen okos nyúl, ésszel és optimizmussal vezeti a csapatot, intelligensen és diplomatikusan oldja meg a konfliktushelyzeteket. Nagyon szerettem ezt a könyvet, úgyhogy azon gondolkodom, nem kellene-e több állatokról szóló könyvet olvasnom. Lehet, hogy meg is teszem. És, azt hiszem, a Gesztenye, a honalapító című könyvből készült animációs filmet is megnézem majd.

A Gesztenye, a honalapító című könyv elolvasásával én a nagy könyves kihívás 49. pontját teljesítettem, mert ez egy olyan könyv, amelyből televíziós műsor készült. De ez a könyv ajánlott a lista 7. pontjához, mert a könyv szereplői nem emberek. Választható a könyv a lista 3. pontjához is, mert ebből a történetből egy animációs film, tehát film is készült, teljesíthető a 24. pont, ha ezt a könyvet valaki a borítója alapján választja ki – teheti, mert szép a borító -, és kipipálható vele a lista 44. pontja, mert ez a könyv eredetileg nem az anyanyelvünkön íródott.

A könyvet ajánlom azoknak, akik szeretik Fekete István regényeit, mert azokhoz hasonló élményben lehet részük. És ajánlom azoknak is, akik szeretik a kalandos történeteket, mert a könyv olvasása közben végig drukkolni lehet a nyulaknak. 

A kislány, aki író akart lenni

2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK TIZENÖTÖDIK KÖNYVE – Anne Frank naplója

Amikor rátaláltam Anne Frank Naplójára, a Nagy Könyves Kihívás listájának egy konkrét pontjához kerestem könyvet. Azt a kihívást szerettem volna teljesíteni, hogy elolvasok egy olyan könyvet, amely szerzőjének a monogramja megegyezik az enyémmel. A kihívás ezen pontjának teljesítése előtt több lehetőségen is elgondolkodtam. Felmerült például bennem az, hogy elolvasom az egyik saját regényemet, a Napfényes Riviéra, az Incognito vagy a Hepi Börszdéj című könyveket. Az író-olvasó találkozókon már többször megkérdezték tőlem, hogy, miután megjelent, el szoktam-e olvasni a saját könyveimet. A válaszom: nem. Egyik regényemet sem olvastam még nyomtatásban. Ennek az az oka, hogy mire megírom, javítgatom, és túljutunk a szerkesztés folyamatán, már „kívülről tudom”. Ez persze, szó szerint nem igaz, de az igen, hogy – mivel már rengetegszer olvastam a kéziratot - nem vagyok rá annyira kíváncsi, hogy nyomtatásban is elolvassam. Egyszer persze, a vonaton előfordult velem, hogy az első 100 oldalt elolvastam a Napfényes Riviérából. Utazás közben részletet kerestem a regényből, amit majd az író-olvasó találkozón felolvashatok a közönségnek, és teljesen elmerültem a történetben, mondhatni, belefeledkeztem a saját könyvem olvasásába. Érdekes élmény volt. De most, a könyves kihívás teljesítésénél mégsem gondoltam arra, hogy a saját könyveimet olvasom el. Pedig az az ötlet is felmerült bennem, hogy az Incognito c. könyvemmel teljesíthetném a lista pontját. Ez könnyedén menne, a regényből ugyanis hangoskönyvet készítünk, és bizony, az egészet fel fogom olvasni. A munkát már elkezdtük, és először pusztán időhiány miatt nem folytattuk, télen pedig azért nem, mert a megfázásos, rekedt hangos időszakban nem találtam rá a hangomat megfelelőnek, de tavasszal mindenképpen jön a folytatás. Úgyhogy ezt a regényt idén biztosan elolvasom. Mert felolvasom. Mégis úgy gondoltam, keresek egy könyvet, amelynek a szerzője F.A. monogramú, és azzal teljesítem a lista 46. pontját.

Elmentem hát a könyvtárba, megálltam a szépirodalmi polc előtt az F betűnél, és végignéztem a szerzőket. Ekkor bukkantam rá Anne Frank naplójára. Azonnal éreztem: ez nekem való!

Anne Frank, a zsidó származású, német lány 1942. június 12. és 1944. augusztus 1-je között vezetett naplót. Amikor tizenharmadik születésnapján írni kezdi a naplót, még a családjával Hollandiában saját otthonukban élnek, de amikor Anne nővére, Margot behívót kap, elmenekülnek otthonról, és több zsidó családdal együtt Amszterdam belvárosában, Anne édesapja cégének hátsó épületében a húzzák meg magukat. A kislány ott írja naplóbejegyzéseit arról, hogyan élnek, egészen addig, amíg mindannyiukat el nem hurcolják. Az élet nem egyszerű, félelemben élnek, szűkösen, idegenek között kell lakniuk, mindenen meg kell osztozniuk, élelemhez csak nehezen jutnak, és hatalmas fegyelmezettséggel kell élniük a mindennapokat, hogy fel ne fedezzék őket. Megdöbbentő, hogy milyen higgadtak Anne bejegyzései, a lány minden mondata érett gondolkodásra vall, még akkor is, ha a sorok között megbújnak egy kislány érzelmei. A történetben különösen megható, hogy a naplót vezető kislány, Anne, író szeretett volna lenni. Az olvasóban így ott a kettős érzelem: örül, hogy a kislány sorai milliókhoz eljutottak, de sajnálja, hogy ez már csak a lány halála után történhetett meg. 

A kedvenc részletem:

„Biciklizni szeretnék meg táncolni, fütyülni, szétnézni a világban, fiatalnak érezni magam, érezni, hogy szabad vagyok, csak ilyenekre vágyom, de nem mutathatom ki, mert képzeld el, mi lenne, ha mind a nyolcan elkezdenénk panaszkodni és savanyú arcot vágni, mire volna jó?”

Az egész naplót érdeklődéssel olvastam. Az írásból kiderül, hogyan zajlott az élet a „hátsó traktusban”, egyáltalán hogyan lehet megbirkózni a bezártsággal úgy, hogy közben az ember minden perce félelmek közt telik el, hogyan lehet kibírni a nélkülözést, és kik azok az emberek, akikre bujkálásuk ideje alatt a zsidó családok számíthattak.

Korábban, amikor Marga Minco Keserű fű című regényről írtam, már megfogalmaztam: én az ember szabadságától való bármilyen megfosztását felháborítónak és a legnagyobb bűnnek tartom, történjen ez bármilyen megkülönböztetés alapján, és ugyanígy elfogadhatatlannak tartom egy ember megalázását, emberi méltóságától való megfosztását. Azért olvasom szívesen a zsidóság elhurcolásáról szóló, igaz történeteken alapuló könyveket – és az Anne Frank naplója ilyen -, mert pontos képet kaphat az olvasó arról, hogy valójában mi is történt a zsidósággal, mit kellett átélniük. Az ember egy ilyen olvasmány után – pláne, miután tudja, hogy a napló oldalairól megismert családból csupán az édesapa, Otto Frank élte túl a borzalmakat – újra és újra megfogalmazza: ilyen és hasonló dolognak soha nem szabad megtörténnie.

Anne Frank naplója elolvasásával én a Nagy Könyves Kihívás 46. pontját teljesítettem, mert ez egy olyan könyv, amelynek szerzőjének monogramja megegyezik az enyémmel. De a napló elolvasásával teljesíthető a lista 9. pontja, mert nő írta, a 3. pont, mert ebből a könyvből film is készült, a 6. pont, mert a szerző, amikor a könyvet írta, nem volt 30 éves, a 13. pont, mert a történet egy másik országban játszódik, a 19. pont, mert a napló igaz történeten alapul, és a 44. pont is, mert ez a könyv eredetileg nem az anyanyelvünkön íródott.

A könyv elolvasását mindenkinek ajánlom. Én magam a teljes változathoz jutottam hozzá, javaslom, hogy aki el szeretné olvasni, ezt a változatot válassza. 

20 KÖNYV NŐNAPRA – ezekkel biztosan nem fogsz mellé!

Nőnapra könyvet venni ajándékba – a legegyszerűbb feladat. A világirodalom tele van nőkről szóló, a női lélek rejtélyeit feltáró, romantikus, vidám, szórakoztató és elgondolkodtató könyvekkel. A választás persze csak annak egyszerű, aki ismeri a könyveket.

Segítség a férfiaknak – íme a saját listám azokról a könyvekről, amiket ajándéknak javaslok, mert olvastam, vagy ráadásul én magam írtam. 20 könyvet ajánlok. Azért ilyen sokat, mert, egyrészt nehéz a könyvek közül választani, másrészt, több lehetőséget szerettem volna kínálni, arra az esetre, ha egy-egy könyv már ott áll a könyvespolcon.

Jöjjön a kínálat! Ezekkel biztosan senki nem fog mellé!

KÖNYVEK NŐKRŐL, NŐKNEK

TIZENÉVESEKNEK

Szabó Magda: Abigél

Kitűnő lányregény. Szórakoztató és mégis komoly történet arról, hogyan élik mindennapjaikat az ország legszigorúbb leánynevelő intézetének növendékei. Min gondolkodnak, nevetgélnek, hogyan szegik meg a szabályokat, miként tréfálják meg tanáraikat, mit gondolnak a szerelemről, a felnőtté válásról és a felnőttek világáról.

Erich Kästner : A két lotti

Egy egymástól elszakított ikerpár története. A két lány egy véletlen folytán ismeri meg egymást, és addig egyikük sem nyugszik, amíg újra össze nem hozzák a szüleiket. Mosolyogtató, kedves, cselszövésekkel teli történet.

Szilvási Lajos: Egymás szemében

Egy tizenéves szerelem története. Fiú és lány mindig másképp látja az élet dolgait, a regény ezt Tamara és Attila naplóján keresztül mutatja meg. Érdekes látni, hogy tizenévesként hogyan gondolkodnak, és hogyan szövődik köztük a szerelem.

Palotai Boris: Zöld dió

A hatvanas évek igazi sikerregénye. Bár a fiataloknak írt könyv több mint 30 éve íródott, s azóta a mindennapok igencsak megváltoztak, érdemes elolvasni, mert, amellett, hogy a ma fiataljai megismerhetnek egy másik kort, egy most is aktuális kérdésre kereshetik a választ: ki miért válik olyanná, amilyen.

Sophie Kinsella: Egy boltkóros naplója

A regény szereplője „boltkóros”. Nemcsak örömet okoz neki, ha valamit megvehet, hanem rosszul érzi magát attól, ha ezt nem teheti. Úgyhogy csak vásárol, vásárol és vásárol… Még akkor is, ha már többszörösen kimerítette a hitelkereteit. A könyv szórakoztat és elgondolkodtat: tényleg szükségünk van arra, hogy ennyi mindent megvegyünk?

ROMANTIKUSOKNAK

Charlotte Brontë: Jane Eyre

Egy árvaházban felnőtt lány története, aki egy kastélyban tanítónőként helyezkedik el, és beleszeret a ház urába. Ám a kastély és a férfi sötét titka váratlan akadályt állít boldogságuk elé. Jane-nek és Mr. Rochesternek is súlyos megpróbáltatásokon kell átesnie, míg kiderül, vajon lehet-e reményük a megalkuvás nélküli beteljesedésre.

Jane Austen: Emma

Vidéki angol úriházak, derűsnek, kiegyensúlyozottnak tűnő mindennapok – Jane Austen regényeiből jól ismert környezet. E regény olvasója is ebbe a világba pillanthat be. A történet középpontjában három ifjú pár félreértéseken és viszályokon át győzedelmeskedő szerelme áll, s az írónő, főszereplőjével, Emmával végigjáratja a csalódások, kisebb-nagyobb bánatok, tanulságok iskoláját.

Emily Brontë: Üvöltő szelek

A világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi története. Szerelem, gyűlölet, bosszú – így jellemezhető nő és férfi, Catherine és Heathcliff szenvedélyes kapcsolata. Síron túl tartó szerelem. Izgalmas, romantikus, kihagyhatatlan!

Robert James Waller: Madison megye hídjai

Egy váratlan találkozás, egy hirtelen jött szerelem, ami örökre megváltoztatja egy férfi és egy nő életét. Szívszorító történet arról, mi játszódik le egy nőben, ha rádöbben, világ életében másfajta élet vonzotta, mint amit valójában él. De vajon lehet-e, szabad-e, akar-e és tud-e ezen változtatni? Nem könnyű a döntés.

Móricz Zsigmond: Pillangó

Hitves Zsuzsika és Darabos Jóska története, akik között szerelem szövődik, de nem lehetnek egymáséi, mert mindketten szegények, és a szüleik mindkettejüknek módos párt néztek ki. Tiltják őket egymástól, de érzelmeik, makacsságuk, dacosságuk ellenére is legyőzhetetlenek. A regény egy szerelem ébredését és minden akadályon való győzelmét kíséri végig.

SZÓRAKOZNI VÁGYÓKNAK

John Updike: Az eastwicki boszorkányok

Három fiatal, többgyermekes elvált asszony éli az életét a magánnyal vívott nehéz küzdelemben New England egy tengerparti településén. A női magány legyűréséhez viszont férfi szükségeltetik – és, persze, női praktika. Boszorkánytudomány. Egy nap aztán megérkezik a várva várt férfi. Vagy, lehet, hogy maga az Ördög?

Ferenczik Adrienne: Napfényes Riviéra

Lehetséges, hogy egyetlen véletlen, egy titokzatos vörös hajú nő megjelenése tönkretesz mindent, amit férfi és nő felépített? Vagy feledhető a múlt, megbocsátható a hiúságból fakadó gyöngeség, és csakúgy, mint a Napfényes Riviéra című szappanoperában, végül ki-ki azt kapja, amit megérdemel? A regény fordulatos története (saját regény, bátran ajánlom) gyakran életfogytig kergetett illúzióinkkal szembesít, őszintén, szórakoztatóan.

Helen Fielding: Bridget Jones naplója 3. – Bolondulásig

Ha Bridget Jones, akkor a harmadik napló is csak jót tartogathat az olvasóknak. Bridget visszajött – és bármilyen meglepő, közben felnőtt lett, legalábbis egy kicsit. Már ötvenegy éves, de a körülmények szerencsétlen alakulása folytán megint egyedül van, és két kisgyerekről is gondoskodnia kell. És persze időt szakítani szexi, fiatal fiújára.

Mia March: Meryl Streep filmklub

Három fiatal nő közös gyermekkoruk helyszínén találja magát, és egy tengerparti fogadóban kénytelenek átvészelni egymás társaságát. Egy megrendítő bejelentés – és mindhárman újraértékelik az életüket. A regényben új szerelmek szövődnek, régi kapcsolatok élednek újjá, miközben a szereplők estéről estére Meryl Streep filmjeit nézik.

Carole Matthews: A Csokoládéimádók Klubja

Ha valakinek nem Meryl Streep filmjei jönnek be, hanem inkább a csokoládé, akkor itt egy másik klub: a csokoládéimádók klubja. Lucy Lombard csak egy valaminek nem tud ellenállni: a csokoládénak. Szerinte a csoki jó fejfájásra, összetört szívre, meggyötört lélekre, és ellenszer az élet apró bosszúságaira. Barátnőivel megalakítja hát a csokoládéimádók klubját, ahol mindent és mindenkit jól kibeszélnek. Hát nem édesek…

A NŐI LÉLEK ELEMZŐINEK

Szabó Magda: A danaida

Egy könyvtáros nő története. Katalin szeretni tudó, megbántott, félénk, visszahúzódó, de jó szándékú fiatal nő. Új munkahelyre kerül, ahol megismerkedik egy asszonnyal, aki a könyvtárban nemcsak könyvet, hanem megözvegyült vejének – elhunyt lánya helyett – valójában feleséget is keres. A házasságkötéssel Kati nem mindennapi családba, különleges élethelyzetbe, és még különlegesebb szerepbe kerül. Áldozatkészségét kihasználják, ő pedig csak sodródik az árral… Kitűnő regény remek karakterekkel.

Jókai Anna: Éhes élet

Napjaink története, sokszereplős családregény. Életük lehetne édes, de sokkal inkább „éhes”. Mindenki vágyik valamire, ki pénzre, ki sikerre, ki hírnévre, de leginkább a szeretetre éhesek. A regényben a különböző korú és eltérő társadalmi csoportban élő családtagoknak nemcsak a történetét, hanem a gondolataikat is megismerhetjük. 

Ferenczik Adrienne: Incognito

Az Incognito egy hangulatos hotel, ahol három különböző korú nő egy éjszaka lelkileg egymásra talál. Egyikük elhunyt férjét siratja, másikuk azért ment a hotelbe, hogy végre eldöntse, kilép-e a házasságából, a legfiatalabb nő pedig szerelmi csalódásában öngyilkosságra készül. Mindannyiuknak oka van a keserűségre, s ha másként is látják saját párkapcsolatukat, az Incognito bárjában kiderül, hogy a sokévnyi korkülönbség és az egymástól eltérő problémáik dacára sokkal több bennük a közös, mint amennyit a fantázia felölelni képes.

Kováts Judit: Megtagadva

A könyv szerzője hosszú éveken keresztül készített interjúkat szemtanúkkal a háborúról, a frontról, az orosz megszállásról, majd a kuláküldözésekről, a kollektivizálásról. A huszonhárom személlyel készített interjú egyik fontos forrása lett a regénynek, melynek témája a II. világháború, narrátora pedig egy 85 éves asszony, aki ’44-ben érettségi előtt álló diáklányként élte át az eseményeket. Az írás az ő kettétört életén keresztül mutatja meg a háborút úgy, ahogy a levéltári forrásokból és történelemkönyvekből sohasem ismerhetjük meg.

Lévai Katalin: Varázskert

"Nem tudhatod, mit érez egy nő, amikor rájön, hogy senki nem szereti igazán, és csak akkor él, amikor becsukja a szemét és álmodik. Az álmok még mindig biztosan állnak" - mondja a regény hősnője, aki kettős életet él. Egy valódi életet a férjével, és egy másikat, amit gyerekkori szerelmével álmodott meg magának. A regény egy nő fantáziavilágába kalauzolja az olvasót.

Kellemes válogatást, jó olvasást és boldog nőnapot! 

Újra iskolapadban

2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK TIZENNEGYEDIK KÖNYVE – Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi – Remény

Csak beültem megint az iskolapadba… Aki az előző bejegyzésemet olvasta, az tudja, hogy fontolgattam, hogy bepillantsak a gimis osztály felsőbb évfolyamának életébe is, azaz, folytassam A Szent Johanna Gimi olvasását. Amikor ugyanis kölcsön kértem a regény első kötetét, azért, hogy teljesíthessem a könyves kihívás azon pontját, mely szerint elolvasok egy olyan könyvet, ami egy gimnáziumban játszódik, akkor két könyvet is kaptam. A regény első és ötödik részét. Az elsőt azért, mert konkrétan azt kértem kölcsön, az ötödiket pedig azért, mert, mint ahogyan már korábban írtam, a könyv gazdájától azt az üzenetet kaptam,  hogy „azt mindenképpen el kell olvasni, mert az a legizgalmasabb, abban jönnek össze…”. Gondoltam: legyen! Ha elolvasok egy újabb SZJG könyvet, azzal teljesíthetem a könyves kihívás egy újabb pontját, vagyis hogy elolvasok egy olyan könyvet, amelynek a szerzője még nincs 30 éves. Kicsit igyekeznem kellett, mert ennek a regénynek a szerzője áprilisban lesz 30!

Újra beültem ház az iskolapadba, kimondottan azért, hogy megtudjam, a szerelmesek mikor és hogyan jönnek össze. Kicsit persze elgondolkodtam, hogy a regény három kötetének kihagyása után egyértelműek lesznek-e a szálak, tudom-e majd, hogy ki kicsoda, és ki-ki egy-egy emberrel miért viselkedik úgy, ahogyan, de, amint kinyitottam a könyvet, minden kételyem eloszlott. A kötet elején ugyanis minden diáknak ott a közösségi oldalra feltett profilja, úgyhogy azonnal láthattam, hogy vannak új szereplők, és azt is megnézhettem, hogy a régi szereplők, amióta nem követtem a sorsukat, mivel foglalkoznak. Ez a sok információ nagyon jól jött! Nem volt hátra más, mint hogy belekezdjek a regénybe, és kíváncsian várjam, hogy a főszereplő, Reni vajon rájött-e arra, hogy hozzá sokkal jobban illik a könyvmoly Arnold, mint a helyes, vagány srác, Cortez. Az előző bejegyzésemben már írtam, hogy tiniregényt olvasva is felnőttként gondolkodom, ezért elnézést kérek a tizenévesektől. Nos, én hamar rájöttem, hogy Reni erre még nem jött rá. Mármint, hogy Arnold jobban illene hozzá, mint Cortez. Gondoltam: sebaj! De, sajnos arra is hamar rá kellett jönnöm, hogy erre a félév során nem is lesz esélye, mert Arnold már nem hozzájuk jár, elköltözött Párizsba, ott folytatja a gimnáziumi tanulmányait. Később pedig az is kiderült, hogy még egyetemet is Párizsban választ majd. Akkor már tudtam: az Arnolddal való gyakori telefonbeszélgetés és a neten való chatelés nem lesz elég ahhoz, hogy Reni a könyvmoly fiúval szorosabbra fűzze az érzelmi szálakat. Úgyhogy marad Cortez. Kíváncsian olvastam hát, hogy a jó tanuló lány hogyan jön össze a vagány, lányok kedvence sráccal. Igen, ebben a részben valóban összejönnek. A történet kicsit furcsa, én magam nagyon gyerekesnek találtam a fiúk és a lányok viselkedését, ahogyan kerülgetik és heccelgetik egymást, miközben van, aki még csak meg sem meri szólítani azt, aki tetszik neki. Én ilyet egykor az általános iskola felső tagozatában tapasztaltam, akkor viselkedtek így a fiúk és a lányok, a gimnáziumban már nem. Úgyhogy a regény ötödik részének elolvasása még inkább megerősítette bennem, hogy az SZJG általános iskolásoknak (is) való. Persze, lehet, hogy manapság is vannak ilyen gimnazisták…

A Szent Johanna Gimi ötödik, Remény című részével én a Nagy Könyves Kihívás 6. pontját teljesítettem, mert ennek a könyvnek a szerzője még nincs 30 éves. De teljesíthető vele a lista 9. pontja, mert nő írta és a 36. pont is, mert egy gimnáziumban játszódik.

 A Szent Johanna Gimi két kötetének elolvasása után újra csak azt mondhatom, amit már egy korábbi bejegyzésemben írtam: nagyon tetszik a könyves kihívás, és borzasztóan élvezem. Pont azért, mert előírások vannak. Ha nem lenne lista, teljesítendő pontok, és feltételek, talán soha nem került volna a kezembe ez a két kötet. Pedig kíváncsi voltam rá, mi zajlik a Szent Johanna Gimiben.