Ma 13 éve történt Nyíregyházán a Virág utcai gyilkosság.
Emlékszem, sötét este volt, fagyos hideg, az utcákat hótakaró borította, erősen hullott a hó, és én riporterként operatőr kollégámmal együtt a Virág utcai csemegeüzlet előtt csak bámultam a vérrel borított havat , és próbáltam találgatni azt, ami abban a pillanatban hihetetlen és felfoghatatlan volt: vajon pár ezer forintért miért kellett a kisbolt eladónőjének meghalnia? Ma eszembe jutott a Virág utcai gyilkosság, Emese, az édesapja, aki máig gyászolja gyermekét. A 25 éves lány haláláról a gyilkosság után 8 évvel a televízióban riportfilmet is készítettem, amelyben szó esik arról, ki volt valójában az áldozat, milyen volt a nyomozó munka, és miért nincs rács mögött a gyilkos. Aki kíváncsi a riportra, itt megnézheti:
Ezen a napon, a Virág utcai gyilkosságra gondolva kicsit elszomorodtam. Mert a riportból is kiderül: az ügy végére valójában nem került pont. De, azért, ma is azt mondom: a világban történő tragédia ellenére gondolkodjunk pozitívan. És tegyük ezt ma is egy irodalmi idézettel.
Év elején úgy döntöttem, itt és a facebook oldalamon is minden nap megosztok egy a pozitív életérzést sugalló irodalmi műből vett idézetet, hogy inkább ezeket olvassuk, mint egy-egy blogger tartalmatlan mondatokkal összehordott "okoskodását", amelyekből naponta tucatnyit látunk a közösségi oldalakon. Olvassunk inkább versekből, regényekből!
A mai
idézet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése