Sóhajok hídja

2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK HUSZONNYOLCADIK KÖNYVE – Richard Russo: Sóhajok hídja

2015. vagyis a Nagy Könyves Kihívás kezdete előtt azt sem tudtam, hogy létezik egy Richard Russo nevű író, most pedig már a második regényét is elolvastam. Sejthető: nem véletlenül. Az első könyvébe, A múlt fogságában című regénybe úgy botlottam bele, hogy Pulitzer-díjas könyvet kerestem, és a wikipédia listáján ez a könyv is rajta volt, mint Pulitzer-díjas regény. Akkor az összes, általam addig még nem ismert Pulitzer-díjas könyvről elolvastam, mit lehet róluk tudni, és Richard Russo regénye megtetszett. Elolvastam, és nem csalódtam: nagyon tetszett. (Erről egy korábbi bejegyzésemben már írtam.) Lenyűgözött A múlt fogságában stílusa, története, és az, hogy a sztori fokozatosan, a múltba visszatekintve bontakozik ki. Már A múlt fogságában című regény elolvasása után úgy gondoltam, hogy Richard Russo bekerült a kedvenc íróim közé. Úgyhogy nem volt kérdés, hogy más könyvet is elolvasok tőle. 

Richard Russo regénye, a Sóhajok hídja így került a kezembe. Kíváncsi voltam a könyvre, és gondoltam, majdcsak találok a könyvkihívás pontjai közül egyet, amelyik illik erre a regényre. Jó vastag könyv, úgyhogy könnyedén találtam is: több mint 500 oldal.

A Sóhajok hídja történetében megjelenik egy férfi, Louis Charles Lynch, aki az amerikai Thomastonban él, az életéről könyvet ír és feleségével éppen Olaszországba készülnek. Aztán megjelenik egy másik férfi, aki festőművész, és Velencében tölti a mindennapjait. Fejezetenként hol az egyik, hol a másik férfi életébe pillantunk be, miközben az olvasó gondolhatja, hogy a két ember sorsa, élete valahol összefonódik. Nem meglepetés, hogy tényleg így van. Gyermekkoruk köti össze őket, amit a regény során folyamatosan, Louis gondolatain keresztül a múltba be-bepillantva ismerünk meg. A szemünk előtt zajlik egy gyermekkorban megélt trauma, és a szereplőkkel együtt átélhetjük annak minden következményét, látjuk, ahogyan a két fiú felnő, tanul, szerelmes lesz, és végignézzük, melyik fiúnak milyen a saját és a másik fiú családjához való viszonya. Jó történet, érdekes, folyamatosan történik valami, és folyamatosan kiderül valami új. Tetszett a könyv. Nagyon szeretem azokat a regényeket, amelyek a múltban kalandoznak, és folyamatosan árulnak el az olvasóknak újabb és újabb tényeket és titkokat. Én is így írom a regényeimet, ilyen a szerkezete a Napfényes Riviéra, az Incognito és a HepiBörszdéj című könyvemnek is. Ezért is tetszett nagyon a Sóhajok hídja. És tény: Richard Russo vitán felül a kedvenc kortárs, ma is élő írómmá vált!

A Sóhajok hídja című könyv elolvasásával én a könyves kihívás 1. pontját teljesítettem, mert ez a könyv több mint 500 oldal. De teljesíthető vele a könyvkihívás 13. pontja is, mert ez a történet egy másik országban játszódik, a lista 34. pontja is, mert van benne szerelmi háromszög, ha valaki még nem olvasott Richard Russotól könyvet, akkor választhatja a 41. pontot is, és teljesíthető vele a 44. pont is, mert ez a könyv eredetileg nem az anyanyelvünkön íródott.

A Sóhajok hídja című könyvet mindenkinek ajánlom, aki szereti, ha a történet során folyamatosan, a szereplők múltjának megismerésével rajzolódik ki egy regény teljes története. Aki kedveli az ilyen történeteket, annak viszont a saját könyveimet, a Napfényes Riviéra, az Incognito és a Hepi Börszdéj című regényeket is ajánlom, mert az én történeteimben is lapról lapra, a múltba vissza-visszapillantva ismerhető meg a szereplők sorsa, és derülnek ki érdekességek, meglepetések és titkok.