Mesterségem a halál

2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK  HARMINCKETTEDIK KÖNYVE - Robert Merle: Mesterségem a halál

Egy olyan könyvet kerestem, ami ijesztő. És Robert Merle regényéről úgy tudtam, hogy az. Még tavaly vetődött fel a könyv egy beszélgetés alkalmával, amikor rádöbbentem, hogy erről a regényről már hallottam, de még nem olvastam, ezt viszont mielőbb pótolnom kellene. Azonnal keresni kezdtem, és az interneten meg is találtam pdf-ben. Elkezdtem olvasni, de az első pár oldal után abbahagytam, pusztán azért, mert − bár eddig még csak 2 könyvet olvastam el gépen −, rájöttem, hogy nem szeretek a notebook-omon olvasni. Úgyhogy ezt a regényt választhattam volna a könyves kihívás azon pontjához is, hogy egy könyv az „Ezeket egyszer el kell olvasnom” listám aljáról, mert tényleg készültem rá, hogy elolvassam, de mivel most jutott eszembe, a kihívás ijesztő könyveként, mégis úgy gondoltam, hogy inkább a lista 22. pontját pipálom vele ki. Egyrészt, mert nem nagyon kedvelem az ijesztő könyveket, és több rémisztő könyvet nem szerettem volna idén elolvasni, másrészt azért, mert az „Ezeket egyszer el kell olvasnom” listámon rengeteg könyv szerepel, onnan még válogathatok. A könyvtárból sikerült kivennem a regény nyomtatott változatát, úgyhogy belekezdtem az olvasásba. Jó választás volt!

A regényről sejteni lehet, hogy ijesztő. Merle regénye ugyanis  Rudolf Höß (a könyvben Rudolf Lang) az auschwitzi koncentrációs tábor vezetőjének fiktív önéletrajza, amely a holokausztot újszerűen, morbid módon mutatja be. Az író, Höß a nürnbergi per során tett tanúvallomásait felhasználva alkot képet a bürokrata, gyilkos életéről. A férfi tanúvallomásában az szerepel: „Minden elgázosítással végrehajtott tömegkivégzés az RSHA közvetlen parancsára, felelősségére és felügyelete alatt történt.” „Mindazt, amit a táborban teszek, parancsra teszem! Engem nem terhel felelősség!” – nyilatkozta később Krakkóban, egykori vádlóinak. 1947. április 16-án Auschwitz I. krematóriuma előtt akasztották fel, háborús bűnei miatt, miután a Lengyel Nemzeti Törvényszék halálra ítélte. Ha egy férfi így vall a bíróság előtt, a története nem kétséges, hogy ijesztő.

A regény elején már a légkör is rémisztő. A könyv egy nagyon furcsa apa-fiú viszonyt mutat be, ami már önmagában elég ijesztő. A fiút a szigorú, lelkileg beteg apja katolikus papi pályára szánja, de a gyerek nem akar pap lenni. Fiatalként részt vesz az első világháborúban. Hazaérkezése után a német szabadcsapatoknál szolgál katonaként és harcol Litvániában, valamint Lengyelországban, a harcok elültével azonban sorsa rosszabbra fordul, nem találja helyét a polgári életben. Valójában megszokta azt az életet, amit élt, és azt is, hogy mindent parancsra tett. Belép a náci pártba, börtönbe kerül, aztán az SA, majd az SS tagja lesz. Egyre fontosabb megbízatásokat kap – így indul sikeres katonai karrierje, amelynek csúcspontjaként megbízzák az auschwitzi haláltábor megszervezésével, és a táborba szállított zsidók megsemmisítésével. A feladata, hogy gázkamrákat és krematóriumokat építsen. Azon dolgozik, hogy a lehető legtöbb zsidó meggyilkolásával és a holttestek eltüntetésével, technikailag minél magasabb fokon lássa el feladatát. A férfi az emberirtás mestere lesz. Munka után pedig hazamegy a családjához, és, mintha napközben csupán iratokon dolgozott volna egy irodában, éli a hétköznapi ember életét. Nemcsak a leírt sorok, az emberirtás, a holttestek elégetése félelmetes, és az a „látvány”, ami olvasás közben az ember elé tárul, hanem a férfi viselkedése. Hogy a leghétköznapibb nyugalommal dolgozik azon, hogy minél rövidebb idő alatt minél több embert küldhessen a halálba.

És ami igazán félelmetes és megdöbbentő: miközben a történet során a főszereplő, Rudolf Lang az auschwitzi koncentrációs táborból egy másikba igyekszik azért, hogy megnézze, ott hogyan gázosítják el az embereket, milyen módszerrel érik el azt hogy minél több embert megölhessenek és megsemmisíthessenek, mert a cél a „csúcsteljesítmény”, azaz a napi 10 ezer fő elgázosítása, beül az autóba, és a regény így írja le a férfi gondolatait:

„Nagyon szép reggel volt, és néhány perc múlva úgy határoztunk, hogy megállunk, és leeresztjük a tetőt. Gyönyörűség volt érezni, hogyan csapkodja arcunkat a sebesség támasztotta szél a meleg nyári napfényben. Ennyi átkínlódott, agyondolgozott hét után boldog voltam, hogy egy kevés időre megszabadulhattam a tábortól, szívhatom a szabad, friss levegőt, s ráadásul szinte bizonyos lehetek benne, hogy megpróbáltatásaim végéhez közeledem.”

Robert Merle Mesterségem a halál című könyvének elolvasásával én a könyves kihívás 22. pontját teljesítettem, mert ez a könyv ijesztő. De választható a lista 13. pontja is, mert ez a történet egy másik országban játszódik, a 19. pont is, mert valójában ez egy igaz történeten alapuló mű, a 44. pont, mert ez a regény eredetileg nem az anyanyelvünkön íródott, és ha valaki még nem olvasott Merle regényei közül egyet sem, akkor kipipálhatja ezzel a könyvvel a lista 41. pontját is.

Ezt a könyvet mindenkinek ajánlom, mert érdekes. Különös látni egy ember ridegségét, hidegségét, még akkor is, ha nehéz elhinni, hogy valaki érzelmek nélkül ilyen hűvösen, pusztán parancsra öl. Érdemes elolvasni.