A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pulitzer-díj. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pulitzer-díj. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. június 14., vasárnap

Sóhajok hídja

2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK HUSZONNYOLCADIK KÖNYVE – Richard Russo: Sóhajok hídja

2015. vagyis a Nagy Könyves Kihívás kezdete előtt azt sem tudtam, hogy létezik egy Richard Russo nevű író, most pedig már a második regényét is elolvastam. Sejthető: nem véletlenül. Az első könyvébe, A múlt fogságában című regénybe úgy botlottam bele, hogy Pulitzer-díjas könyvet kerestem, és a wikipédia listáján ez a könyv is rajta volt, mint Pulitzer-díjas regény. Akkor az összes, általam addig még nem ismert Pulitzer-díjas könyvről elolvastam, mit lehet róluk tudni, és Richard Russo regénye megtetszett. Elolvastam, és nem csalódtam: nagyon tetszett. (Erről egy korábbi bejegyzésemben már írtam.) Lenyűgözött A múlt fogságában stílusa, története, és az, hogy a sztori fokozatosan, a múltba visszatekintve bontakozik ki. Már A múlt fogságában című regény elolvasása után úgy gondoltam, hogy Richard Russo bekerült a kedvenc íróim közé. Úgyhogy nem volt kérdés, hogy más könyvet is elolvasok tőle. 



Richard Russo regénye, a Sóhajok hídja így került a kezembe. Kíváncsi voltam a könyvre, és gondoltam, majdcsak találok a könyvkihívás pontjai közül egyet, amelyik illik erre a regényre. Jó vastag könyv, úgyhogy könnyedén találtam is: több mint 500 oldal.


A Sóhajok hídja történetében megjelenik egy férfi, Louis Charles Lynch, aki az amerikai Thomastonban él, az életéről könyvet ír és feleségével éppen Olaszországba készülnek. Aztán megjelenik egy másik férfi, aki festőművész, és Velencében tölti a mindennapjait. Fejezetenként hol az egyik, hol a másik férfi életébe pillantunk be, miközben az olvasó gondolhatja, hogy a két ember sorsa, élete valahol összefonódik. Nem meglepetés, hogy tényleg így van. Gyermekkoruk köti össze őket, amit a regény során folyamatosan, Louis gondolatain keresztül a múltba be-bepillantva ismerünk meg. A szemünk előtt zajlik egy gyermekkorban megélt trauma, és a szereplőkkel együtt átélhetjük annak minden következményét, látjuk, ahogyan a két fiú felnő, tanul, szerelmes lesz, és végignézzük, melyik fiúnak milyen a saját és a másik fiú családjához való viszonya. Jó történet, érdekes, folyamatosan történik valami, és folyamatosan kiderül valami új. Tetszett a könyv. Nagyon szeretem azokat a regényeket, amelyek a múltban kalandoznak, és folyamatosan árulnak el az olvasóknak újabb és újabb tényeket és titkokat. Én is így írom a regényeimet, ilyen a szerkezete a Napfényes Riviéra, az Incognito és a HepiBörszdéj című könyvemnek is. Ezért is tetszett nagyon a Sóhajok hídja. És tény: Richard Russo vitán felül a kedvenc kortárs, ma is élő írómmá vált!


A Sóhajok hídja című könyv elolvasásával én a könyves kihívás 1. pontját teljesítettem, mert ez a könyv több mint 500 oldal. De teljesíthető vele a könyvkihívás 13. pontja is, mert ez a történet egy másik országban játszódik, a lista 34. pontja is, mert van benne szerelmi háromszög, ha valaki még nem olvasott Richard Russotól könyvet, akkor választhatja a 41. pontot is, és teljesíthető vele a 44. pont is, mert ez a könyv eredetileg nem az anyanyelvünkön íródott.


A Sóhajok hídja című könyvet mindenkinek ajánlom, aki szereti, ha a történet során folyamatosan, a szereplők múltjának megismerésével rajzolódik ki egy regény teljes története. Aki kedveli az ilyen történeteket, annak viszont a saját könyveimet, a Napfényes Riviéra, az Incognito és a Hepi Börszdéj című regényeket is ajánlom, mert az én történeteimben is lapról lapra, a múltba vissza-visszapillantva ismerhető meg a szereplők sorsa, és derülnek ki érdekességek, meglepetések és titkok.

2015. április 26., vasárnap

A múlt fogságában

2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK HUSZONEGYEDIK KÖNYVE – Richard Russo: A múlt fogságában

Egy Pulitzer-díjas könyvet kerestem a Nagy Könyves Kihíváshoz, így találkoztam Richard Russo regényével. A könyvet a szerző 2001-ben írta, az eredeti címe pedig Empire Falls. Annak ellenére, hogy Pulitzer-díjas, erről a regényről korábban még nem hallottam. Most átnéztem a Pulitzer-díjas könyvek listáját, és amelyik regényt nem ismertem, annak utána néztem. Több könyvet is kiválasztottam, amelyekről úgy gondoltam, érdemes elolvasni, próbáltam is mindjárt kategóriába sorolni őket, mert ugye a Pulitzer-díjas könyvek közül is csak egyet kell elolvasni a könyves kihívás során, de, gondoltam, a nekem tetsző regényt biztosan be tudom sorolni más kategóriába is. Feltéve, ha meg tudom szerezni. Richard Russo regénye megvolt a könyvtárban, úgyhogy kivettem. Már akkor sejtettem, hogy valószínűleg nem mint Pulitzer-díjas könyv szerepel majd az olvasási listámon, de azt is éreztem, hogy mindenképpen el kell olvasnom, mert tetszeni fog. Mindkét sejtésem beigazolódott.


A könyvről elsőként annyit írnék: jó nagy méretű és borzasztó nehéz. Nem is rövid, mert 454 oldal, ráadásul jó nagy oldalakkal! Ezt csak azért jegyzem meg, mert érdemes tudni, hogy ez nem az a könyv, amit az ember lazán bedob a táskájába, és bárhol, ahol van, olvas. Szóval jól gondolja meg, aki belevág! A könyv borítója viszont igen csábító. Olvasható rajta, hogy a regény nemzetközi bestseller, az, hogy Pulitzer-díjat nyert, és a címlap alján látható egy idézet a New York Times-ból (nagyon szeretem, ha egy könyv alján van idézet, ezért a saját regényeimen, a Napfényes Riviéra, az Incognito és a Hepi Börszdéj borítóján  is van). Az idézet itt így szól: „Felkavaró, érzelmekkel és feszültséggel teli, mesterien felépített regény. Megérdemelten találták méltónak a Pulitzer-díjra”. Ez is bizalomgerjesztő. No és a címlapon lévő fotók is, amelyekből egyértelműen kiderül, a képek filmkockák, tehát a regényből egy film is készült. Ráadásul ott a felirat: „Egy kisvárosban is történhetnek nagy dolgok.” Tényleg csábító.


Hogy a regénybeli kisvárosban nagy dolgok történnek-e, azt ki-ki ítélje meg maga. Szerintem, amik történnek, azok nem nagy dolgok. Sokkal inkább hétköznapi dolgok, amelyek – azt nem mondom, hogy mindannyiunkkal, de – naponta megtörténnek. Épp úgy, mint a regénybeli Empire Falls városában. A regény egy kis felvezetéssel, visszatekintéssel kezdődik, amelyből kirajzolódik a Whiting család története. Ez a család meghatározó a kisváros életében, olyannyira, hogy ma is a család egyik tagja, a várost felvirágoztató nagyvállalkozó özvegye, Mrs. Whiting irányítja. Természetesen a háttérből. Ott a polgármester, a rendőrfőnök, az iskolaigazgató, a lelkész és több vendéglátóhely tulajdonosa, de a városban mégiscsak az idős asszony a főnök. És persze minden titkok tudója. Kisváros, tehát mindenki ismer mindenkit, sokan sok mindent tudnak, vagy tudni vélnek, és egy-egy szereplő sorsa összefonódik, vagy a múltban, vagy a jelenben. A regény főszereplője Miles, a középkorú férfi, aki, ki tudja, mióta vezeti az Empire Grill elnevezésű éttermet, amely – természetesen – Mrs. Whiting tulajdona.  A vendégek be-betérnek az étterembe, köztük az Ezüstróka, akivel Miles felesége összeszűrte a levet és éppen házasodni készülnek, vagy éppen Jimmy Minty, a rendőr, aki úgy gondolja, valaha barátok voltak, és érdemes lenne tartani a jó kapcsolatot, pláne, hogy tizenéves gyerekeik nemrég még egy pár voltak, és még bármikor lehetnek. Az Empire Grill személyzete közt ott van Miles testvére, örök szerelme, és néha napján még a férfi apja is besegít, persze kizárólag csak a pénzért. A regényben Miles kapcsolatrendszere, rokonai, barátai, ismerősei és a városlakók révén rajzolódik ki, milyen is volt, és milyen is ma az élet Empire Fallsban. S miközben a városka lakói élik mindennapjaikat, és abban reménykednek, hogy a városon át-áthaladó fehér limuzinból valaki olyan száll ki, aki megveszi a gyárat, és Empire Falls újra felvirágzik, Miles gondolatai el-elkalandoznak a múltba. Kiderül, egykor mi történt Miles édesanyjával, miért hagyta abba a férfi a főiskolát és miért nem tud kiszabadulni az Empire Grill „fogságából”.


Tetszett a könyv. Szeretem, ha egy történet a jelenben játszódik, de a miértekre a múltban találjuk meg a választ. Kedvelem, ha a szereplők gondolatai útján kirajzolódik a régmúlt, és értelmet kap a jelen. Szeretem, ha a rejtélyek fokozatosan derülnek ki, akkor, amikor a főszereplő számára is világossá válik, valójában mi történt. Richard Russo jól szövi a történetet, világos, hogy mikor vagyunk a jelenben és mikor a múltban, a történet lendületes, és nagyon tetszett a regény stílusa. Szerintem Richard Russo nagyon jól ír. A könyv elolvasása után két dologra lettem kíváncsi: a regényből készült filmre és Richard Russo más könyvére is.


A filmet már megnéztem. A könyvhöz képest csapnivaló. Ha nem tudom, hogy mit nézek, és nem akartam volna végignézni, szerintem már az elején abbahagytam volna. A film a közepétől persze kicsit jobb, de nem túl érdekfeszítő. Össze sem lehet hasonlítani a könyvvel. Ennyit a filmről. Richard Russo újabb regénye pedig már a polcomon hever, és arra vár, hogy elolvassam. Nemsokára sor kerül rá!
El ne felejtsem: amikor a könyvet a kezembe vettem, úgy gondoltam, biztosan tudom vele teljesíteni a könyves kihívás azon pontját, mely szerint szerelmi háromszög van benne. Jó volt a megérzésem, van benne. Úgyhogy én A múlt fogságában című könyv elolvasásával így a Nagy Könyves Kihívás 34. pontját teljesítettem. De választható a lista 18. pontja is, mert ez egy Pulitzer-díjas mű, a 3. pont, mert a regényből film is készült, 13. pont, mert a történet egy másik országban játszódik, a 24. pont is, mert ezt a könyvet akár a borítója alapján is ki lehet választani, ha valaki még nem olvasott semmit Richard Russotól, akkor választhatja a 41. pontot is, kipipálható vele a lista 44. pontja is, mert ez a könyv eredetileg nem az anyanyelvünkön íródott.


Richard Russo regénye tetszett. A Nagy Könyves Kihívás során elolvasott könyvek közül eddig ez a kedvencem. Sőt: azt hiszem, Richard Russo személyében új kedvenc íróra találtam. Ennek azért is örülök, mert John Updike halála óta nem volt kedvenc külföldi kortárs íróm. De talán most Richard Russo betöltheti ezt a posztot.
Ha valaki szereti az olyan regényeket, amelyekben egy szereplő visszaemlékezésein át ismerhető meg a teljes történet, annak ajánlom A múlt fogságában című könyvet. De, annak ajánlom a saját regényeimet is, mert mindhárom könyvem, a Napfényes Riviéra, az Incognito és a Hepi Börszdéj szerkezete is hasonló.