A szeretőm szerelme

2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK HARMINCHARMADIK KÖNYVE – Maggie O’Farrell: A szeretőm szerelme

Maggie O’Farrell nevét most, a Nagy Könyves Kihívás teljesítése során hallottam először. Valójában véletlenül. Nemcsak hogy semmit nem tudtam az Észak-Írországban született, jelenleg Londonban élő írónőről, de azt sem tudtam, hogy létezik. Persze, az ember sok szerzővel van így, mindenkit nem lehet ismerni, pláne nem olvasni tőle, ezért mondtam én már év elején, hogy jó ötlet a könyves kihívás, mert az ember – mivel egy szigorú szempontok szerint összeállított lista szerint olvas – olyan szerzőket is megismer, akikről eddig még csak nem is hallott. Hogy hogyan találtam Maggie O’Farrell könyveire, nem írom le újra, ezt már megtettem egy korábbi bejegyzésemben, aki kíváncsi rá, ITT elolvashatja. Egy biztos: gyümölcsöző volt a találkozás, mert a könyvkihívás során az írónőtől már a harmadik könyvet olvastam el. Először a Miután elmentél című regényt, aztán A kéz, amely először fogta az enyémet című könyvet, és most, harmadikként A szeretőm szerelme című regényt.

A regényről először is annyit, hogy szerintem a cím nagyon jó. A szeretőm szerelme - igencsak figyelemfelkeltő. Aki szereti a bonyolult emberi kapcsolatokat boncolgatni, keresni és megtalálni a választ a miértekre és eligazodni az érzelmek kusza világában, azt legalábbis érdekelheti. Nekem felkeltette a cím az érdeklődésemet. A könyv elolvasása után azt mondom: a cím kitűnő, a regény kicsit kevésbé.

A regény története szerint a fiatal lány, Lily egy partin megismerkedik az építésszel, Marcusszal, aki azonnal megtetszik neki. A fiú éppen albérlőt keres, a lány pedig lakást, így Lily beköltözik Marcus lakásába, ahol egyébként egy harmadik társuk, egy fiú is lakik. Lily elfoglalja a lakásban üresen álló szobát, amely azért nem teljesen üres: a szekrényben egy sötétkék ruha lóg. A szoba korábbi lakója Marcus korábbi barátnője volt, aki mintegy kísértetként fel-feltűnik Lily életében. Nem csoda: Lily és Marcus között szerelem, vagy legalábbis egyfajta kapcsolat szövődik, s ahogyan Lilyn egyre inkább elhatalmasodnak az érzelmek, egyre kevésbé tudja kiszűrni az életéből azokat a gondolatokat és félelmeket, amelyeket Marcus korábbi barátnőjéről fogalmaz meg és él át. Szinte törvényszerű, hogy a történet során a valóságban is találkozzanak. Lily nyomoz, mert nem hagyja nyugodni, miért távozott olyan gyorsan Marcus lakásából a lány, hogy még a holmijait is hátra hagyta. Mi volt a szakítás oka? A regény során megelevenedik a múlt, és Lily választ kap a kérdésekre. Az olvasó is megkapja a választ, de nem annyira izgalmas történetet kap, mint amilyet a hosszú felvezetés után vár. Én legalábbis sokkal rejtélyesebb dologra gondoltam, mint ami valójában történt. Emiatt csalódtam. És nem véletlenül írtam, hogy hosszú felvezetés után derül ki, hogy igazából mi is történhetett, mert a Lily indokolatlan félelmei, mondhatni, indokolatlanul hosszú ideig tartanak, én legalábbis már kicsit untam, hogy a regény első harmadában ez a lány a semmiből ekkora hűhót csinál. Ettől függetlenül nem rossz a könyv. Az írónő stílusát pedig kimondottan szeretem. Nem véletlen, hogy már a harmadik könyvére voltam kíváncsi.

Maggie O’Farrell regényének elolvasásával én a Nagy Könyves Kihívás 9. pontját teljesítettem, azaz ez egy olyan könyv, amelyet nő írt. De teljesíthető A szeretőm szerelme című könyv elolvasásával a 13. pont is, mert ez a könyv egy másik országban játszódik, aki ettől a szerzőtől még nem olvasott semmit, választhatja a lista 41. pontját, de a 44. pontot is, mert ez a könyv eredetileg nem az anyanyelvünkön íródott.

Három Maggie O’Farrell-regény elolvasása után azt mondhatom, a leginkább a Miután elmentél című könyv tetszett, azután jön ez, A szeretőm szerelme című könyv, és azt követi A kéz, amely először fogta az enyémet. Ki tudja, mit hoz a sors? Idén, a könyvkihívás során már biztosan nem, de később lehet, hogy olvasok még regényt ettől az írónőtől.