Nem derült fény a titokra

2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK HUSZONHETEDIK KÖNYVE – Jane Austen: A klastrom titka

Ezt a könyvet kimondottan a Nagy Könyves Kihíváshoz választottam, azért, hogy eleget tegyek annak a követelménynek, mely szerint el kell olvasni egy klasszikus, romantikus könyvet. Tizenévesen nagyon szerettem a Brontë nővérek könyveit, mindet el is olvastam, de valójában a Jane Eyre-en kívül a többi regény történetére már nem emlékszem. Megérnének egy újraolvasást. Ennek ellenére nem akartam a könyvkihívás során megint elolvasni a Brontë nővérek valamelyik könyvét, mert, ahogy azt már korábban is írtam, a könyves kihívásban azt a lehetőséget láttam meg, hogy olyan könyveket olvashatok el, amelyeket eddig még nem vettem a kezembe, olyan szerzőket és regényeket ismerhetek meg, amelyeket eddig még nem ismertem. Úgyhogy úgy döntöttem, legyen inkább Jane Austen valamelyik regénye, amit romantikus könyvként választom. Meg is kértem a testvéremet, aki könyvtárban dolgozik, hogy hozzon nekem egy Austen-regényt, bármelyiket, amelyik nem az Értelem és érzelem, az Emma és a Büszkeség és balítélet. Mert ezeket korábban már olvastam. Bár, mivel ezeket a történeteket többször is láttam filmen is, nem tudom, hogy annak idején, amikor Jane Austen két könyvét elolvastam, a könyvek tetszettek-e ennyire, vagy a történetekből készült filmek nyűgöztek annyira le, hogy most Jane Austent választottam. Mielőtt belevágtam egy új Austen-regény elolvasásába, ez a kérdés fel sem merült bennem, de most, miután befejeztem a könyvet, bizony, felmerül. Sőt, most kimondottan úgy gondolom, hogy a filmekre emlékezhettem, és a filmvásznon megelevenedő történetek tetszettek annyira, és nem a könyvek. Mondom ezt azért, mert most Jane Austen egyik regényében csalódtam. Persze, lehet, hogy az Értelem és érzelem és a Büszkeség és balítélet könyvben olvasva is jó volt. De nekem, a most elolvasott A klastrom titka nem igazán tetszett.

A könyvnek örültem. Meglepetés volt, nem én választottam, az öcsém ezt a könyvet hozta el nekem a könyvtárból. De a cím alapján úgy gondoltam, jó olvasmány lesz. A cím figyelemfelkeltő, sőt, izgalmasnak tűnik. Magával a történettel sem lenne semmi gond. Egy 17 éves lány, Catherine kimozdul otthonról, egy izgalmas utazásra invitálják Bathba, ahol élénk társasági életbe cseppen. Barátnők, ifjú férfiak és udvarlók veszik körül, amelyek közül, természetesen, egy férfi el is nyeri a tetszését. Onnantól kezdve nincs is más célja, mint hogy minél több időt töltsön a fiatalember társaságában, és ő is elnyerje a férfi tetszését. A történet során az olvasó végigkísérheti a társasági élet mozzanatait, bepillanthat a rendezvényekbe, figyelemmel kísérheti, melyik hölgy melyik úrral táncol és flörtöl, ki kinek ki udvarol, de valójában nem rághatja le a körmét az izgalomtól. A regény egy pontján Catherine meghívást kap a regény címéből ismert klastromba, vagyis ahhoz a családhoz, amelynek tagja az az úriember, aki a lánynak megtetszett. És, bár ez az érzelem kölcsönös, azért nem izzik a tűz, sőt, valójában a fellángolást sem érezni. A két szerelmest aztán elválasztják, amit sem a lány, sem az olvasó nem ért, hogy miért. Ekkor már alig van hátra 30 oldal a regényből, de nekem ez volt az a pont, amikor a történet során először elkezdett érdekelni valami. Az, hogy vajon miért bántak el ilyen csúnyán a lánnyal. Nem kellett sokat várnom, ez hamar kiderült, igaz, elég kurtán-furcsán ért véget a történet, amelynek a végén természetesen minden jóra fordult. De addig, szerintem semmi olyan nem történt, ami érdekes és élvezetes. Pedig ott a klastrom, ami felkelti Catherine érdeklődését, van egy kis eső, sötétség, titokzatosság, izgalom, a lány nyomozgat, hátha valami rejtélyre bukkan, de a klastromnak, sajnos, nincs igazán titka. Számomra elég unalmas volt a regény, egyszer el lehet olvasni, és egész hamar túl lehet jutni rajta, mert nem hosszú, 356 oldal, de nagyon ritkán írt sorokkal.

A klastrom titka című regényre biztosan nem fogok úgy emlékezni, mint akár a Büszkeség és balítélet, akár az Értelem és érzelem című könyvekre. Azokban a regényekben, emlékeim szerint, sokkal karakteresebbek a szereplők, fordulatosabb a történet, az érzelmek folyamata pedig sokkal kidolgozottabb, ez által a sztori  mindkét regényben hihetőbb, érdekesebb és izgalmasabb is.

Jane Austen A klastrom titka című könyvének elolvasásával én a könyves kihívás 2. pontját teljesítettem, mert ez egy klasszikus, romantikus könyv. De teljesíthető vele a lista 9. pontja is, mert a könyvet nő írta, a 13. pont, mert ez a történet egy másik országban játszódik, ha valakinek egy egész napja van az olvasásra, akkor teljesítheti a lista 27. pontját is, mert szerintem ezt a könyvet akár egy nap alatt is el lehet olvasni, kipipálható a lista 34. pontja is, mert van benne egy kis szerelmi háromszög is, és a lista 44. pontja is, mert ez a könyv eredetileg nem az anyanyelvünkön íródott.

A klastrom titka nem lett a kedvenc romantikus regényem, nem találtam benne semmi érdekeset. Ezek után lehet, hogy újra elolvasom az Értelem és érzelem és a Büszkeség és balítélet című könyveket, hogy megtudjam, vajon miért emlékszem rájuk olyan szívesen, egykor a könyvek vagy a belőlük készült film tetszett annyira, hogy most a kihíváshoz romantikus könyvként Jane Austent választottam. De nem ebben az évben olvasom újra az Austen-könyveket. Most, a Nagy Könyves Kihívás során kizárólag olyan könyveket választok, amelyek számomra még ismeretlenek.