A legnagyobb átverés

2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK NEGYVENNYOLCADIK KÖNYVE – Áldozati báránycomb

Egy könyv, amit édesanyám szeret. Ilyen pontja is van a Nagy Könyves Kihívásnak. A listának ezt a pontját nem volt nehéz teljesítenem. Anyukámnak ugyanis vannak kedvenc könyvei. Több is. Nem véletlen, hogy én magam is nagyon szeretek olvasni, kis gyermekkorom óta azt láttam, hogy a szüleimnek esténként könyv van a kezükben, és olvasnak. Kicsi gyermekkorom óta könyvek vettek körül, születésemtől 8 éves koromig Debrecenben egy olyan nagypolgári házban nőttem fel, ahol az egyik, jó nagy belmagasságú szoba könyvtárszoba volt könyvszekrénnyel, és földtől plafonig érő könyvespolcokkal. Nagyon szerettem ott lenni, nézegetni a könyveket, egyet-kettőt levenni a polcról, belelapozni. Olyankor kiválasztottam, hogy majd ha nagyobb leszek, melyiket fogom elolvasni. Ezt később meg is tettem. Sőt, volt olyan is, hogy nem is annyira később. Gyermekkoromban is beleolvasgattam a felnőtteknek szóló regényekbe. Nem csoda, tényleg ezt láttam otthon. Nagymama, nagyapa, apa és anya olvas. Hát persze, hogy anyának több kedvenc könyve is van. Közülük az egyik az Áldozati báránycomb.

Az áldozati báránycomb nem éppen mai könyv, de, gondolom, ezt senki nem is feltételezte. A kötet 1977-es kiadású, és novellákat tartalmaz. Konkrétan detektív történeteket. Mindjárt az elején el kell mondanom, hogy anyukám különösebben nem rajong a krimikért, azt nem is nagyon láttam soha a kezében, ebben a könyvben viszont különleges történeteket gyűjtöttek össze. És közülük van néhány, amelynek nem várt fordulat után, csattanóval van vége. És anyukám nagyon szereti az olyan történeteket, amelynek meglepetés a vége. Megjegyzem, ezért szereti nagyon Ingcognito című regényemet, mert ott a történet során van egy óriási csavar, a vége pedig meglepő. Aki szintén szereti az ilyen történeteket, annak ajánlom az Incognitot. És, persze, az Áldozati báránycomb című novellás kötetet is.

Anyukám kedvenc novellája éppen a kötet címadó története: az Áldozati báránycomb. Ebben a novellában egy feleség megöli a férjét, majd mindent elkövet, hogy a rendőrök ne jöjjenek rá, hogy ő a gyilkos. Többet nem szeretnék elárulni a történetről, hátha valakinek kedve támad arra, hogy elolvassa. Annyit csak: a sztori vége a világ legnagyobb átverése. Kedvcsinálónak még annyit mondok: ezt a történetet meg is filmesítették, ez volt az egyik epizód a Meghökkentő mesék című sorozatból. Aki emlékszik erre a sorozatra, nem kételkedhet abban, hogy az Áldozati báránycomb jó sztori. Én magam imádtam nézni a Meghökkentő meséket. Azoknak a történeteknek mindig meglepő végük volt. Az Áldozati báránycomb 18 detektív története közül is van néhány − nem csupán a címadó novella −, amely beillene meghökkentő mesének. De a kötet tartalmaz Agatha Christie-krimit, egy történetben Maigret felügyelő nyomoz, egy másikban Ellery Queen, van benne novella Arthur Conan Doyle tollából, és olvasható Edgar Allan Poe, Karel Capek, sőt, még Friedrich Dürrenmatt története is. Ha nem is az összes detektív történet, de egy-két novella nagyon tetszett.

Az Áldozati báránycomb elolvasásával én a Nagy Könyves Kihívás 21. pontját teljesítettem, mert ez egy olyan könyv, amit édesanyám szeret. De a könyv választható a lista 10. pontja is, mert a kötetben szereplő történetek mindegyike krimi, és a 12. pont is, mert ez egy novellás kötet.

Az Áldozati báránycomb című könyvet azoknak ajánlom, akik szeretik a detektív történeteket. Magát az Áldozati báránycomb című novellát pedig azoknak, akik kívácsiak a legnagyobb átverésre. Anyukámnak egyébként van egy másik, abszolút kedvenc könyve, az A nap szerelmese - Aranyecset. Választhattam volna azt is, de az Áldozati báránycomb című novellát már annyira régen olvastam, hogy újra kíváncsi voltam rá. De, azt hiszem, ha már nem is ebben az évben, de jövőre elolvasom A nap szerelmese - Aranyecsetet is, amely egy kétkötetes mű Munkácsy Mihály életéről.