Krásznájá Moszkvá

2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK HARMINCEGYEDIK KÖNYVE - VASS VIRÁG: KRÁSZNÁJÁ MOSZKVÁ

Amikor ezt a könyvet leemeltem a könyvtárban a polcról, már tudtam, hogy tökéletesen illik a Nagy Könyves Kihívás egyik pontjához. Mert ez egy olyan könyv, amely egy olyan helyen játszódik, ahová mindig el szerettem volna jutni. Ez a hely pedig Moszkva. Sok-sok éve nagyon kíváncsi vagyok rá. De, sajnos, eddig oda még nem jutottam el. Korábbi bejegyzéseimben már írtam, hogy imádok utazni, úgyhogy a könyves kihívás ezen pontját könnyedén teljesíthetem: szinte  nincs a világnak olyan pontja, ahová ne utaznék el szívesen. Tengernyi könyv állt hát rendelkezésemre, valójában csak azokat az országokat kellett volna kiszórnom, ahol már jártam. Szerencsére nem panaszkodhatok, mert ilyen is sok van. Főként Európa. Igazából Európa rajongó vagyok. De nagy álmom egyszer végigautózni Amerikát. Amerikát is…

De most: Moszkva. Hogy miért vágyom annyira oda? Egyrészt azért, mert, szerintem Moszkvát egyszer látni kell. Pláne annak, aki sokat tanult róla. Mint például én. Most olyat fogok írni, amit, szerintem Magyarországon nem sokan írnának: nagyon jó orosztanárom volt, szerettem (szerettük) az oroszt és általános iskolában kiválóan megtanultam oroszul. A Debreceni Tanítóképző Főiskolán volt ugyanis egy Gajdics Sándor nevű tanár, akinek az első diplomája egyébként tanító volt, és, mondhatom: remekül értett a gyerekekhez, úgyhogy főiskolai oktatóként a fejébe vette, hogy kisiskolásokkal megtanítja az orosz nyelvet. A Tanítóképző Főiskola Gyakorló Iskolájában indított is egy kísérleti orosz nyelvi csoportot, amelybe bekerültem. Második osztályos korunkban, 8 évesen kezdtük tanulni az orosz nyelvet, úgy, hogy egy éven át tollat sem kellett fognunk a kezünkbe, és tankönyvünk sem volt. Csupán a tanár beszélt hozzánk, beszélgettünk és játszottunk. Természetesen, a kezdetektől fogva oroszul. Voltak csuda klassz játékaink, amiket az óra előtt elővettünk a szekrényből, ott volt a „zíljonij mjács” a „színyij mjács”, a „zsoltij trámváj” és persze minden lány kedvence, a „ruszkájá kúklá, Kátya”. Nem tudom, ezeket a szavakat hányan értik, akik a rendszerváltás előtt jártak iskolába, azok biztosan. Persze, nem, cseppet sem „biztosan”. Inkább „talán”. Mert, valljuk meg, az orosztanítás azért akkoriban nem állt a helyzet magaslatán, a diákok pedig pláne nem szerették az oroszt. Kivétel a mi kis csoportunk, akikkel „Gyágyá Szása”, felsőbb osztályokban már „Alekszandr Jurijevics” játszva tanította meg a nyelvet. Azt nem mondom, hogy néha nem éreztük soknak a rengeteg orosz házi feladatot, azt sem, hogy felső tagozatban – látván, hogy a többi osztályba járóknál mennyivel alacsonyabb a követelmény és kevesebb a tanulnivaló, és hogyan kapnak könnyedén jobb osztályzatot, mint mi – nem lázadtunk, és nyolcadik osztályban nem tartottuk feleslegesnek azt, hogy oroszul tanuljunk, mert de, bizony, mindez előfordult. Egy azonban biztos: az általános iskola 8. osztályában – akkor még miniszteri engedéllyel, mert még nem voltunk 14 évesek – orosz nyelvből alapfokú nyelvvizsgát tettünk. Azt hiszem, abban az egykori csoporttársaim ennyi év után is egyetértenék velem: a gimnáziumi orosz óra mindannyiunk számára „sétagalopp” volt. És, aki a középiskolában a tanultakhoz még hozzátanult egy kis nyelvtant, le tudta tenni a középfokú nyelvvizsgát. Úgyhogy én – bár nem használom, mert nincs rá szükségem, de - bizony máig tudogatok oroszul!

Vágyom Moszkvába, mert annyi mindent tanultam róla. Máig előttem van a nagy, rajzolt kartonkép, amelyen minden orosz órán ott volt a „Krásznájá plóságy”, és büszkén mondtuk, mert tudtuk, hogy a Vörös Téren mi volt jobbra, balra, hol a Vaszilij Blazsennij székesegyház, a Kreml, a Lenin Mauzóleum és a Gum Áruház. Persze, hogy szeretném ezeket élőben is látni! Ezért volt jó olvasni a Krásznájá Moszkvát. Mert több lapot olvasva is úgy érezhettem, ott vagyok Moszkvában.

Vass Virág történetének főszereplője három nő. A harmincas éveikben járnak, és egyikük sem elégedett az életével. Kátya, a Bolsoj sikeres és szép balerinája szakmai megbecsülésben, kényelmesen, gazdagon, de szponzora kénye-kedve szerint él, és szíve szerint szakítana a férfival. Lili válása után Magyarországról Moszkvába utazik, hogy ott kezdjen új életet. Nonita pedig indiai újságíró, aki rossz házassága elől menekül Moszkvába és helyezkedik el az ottani TV csatornánál. A három nő sorsát az ismert orosz parfüm, a Krásznájá Moszkvá reklámkampánya fonja össze. S ahogy bepillantunk a nők életébe, kirajzolódik előttünk a moszkvai élet, a balerinák belső világa, megtudjuk, mi játszódik le a női lelkekben, ki mit tart fontosnak, pénzt, szerelmet vagy függetlenséget, és a három nő közül melyikük olyan bátor, hogy mer új életet kezdeni.

Vass Virág regénye számomra azért is volt érdekes, mert a regényeimben én magam is hasonló témákat boncolgatok: mire vágyik egy nő, mi a fontos az életében, mit tehet, ha az élete nem úgy sikerült, ahogyan elképzelte, hogyan tudja megvalósítani az álmait, és, ha nem érzi magát jól a házasságában, mer-e új életet kezdeni.  És az én regényeimre is jellemző a „három nő” szereplő hármas. Incognito c. regényem éppen három nő lelki egymásra találásának története. Ja, és el ne felejtsem, az én egyik könyvem címe is fonetikus írással került a borítóra: Hepi Börszdéj.

Különös a sors: már nálam volt a Krásznájá Moszkvá című könyv, és tudtam, hogy amint rá kerül a sor, el fogom olvasni, pár nap múlva megtudtam, hogy személyesen is találkozni fogok a könyv szerzőjével, Vass Virággal. Pár hét múlva egy nyíregyházi irodalmi rendezvényen aztán tényleg találkoztunk is. A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár nőnapi zenés irodalmi délutánjának voltam a vendége Vass Virág és Erdős Virág társaságában. Hármunkkal Gerliczki András irodalomtörténész beszélgetett. Nagyon hangulatos irodalmi délután volt. A Vass Virággal való találkozás után  még inkább kíváncsi lettem a Krásznájá Moszkvá című regényére.

A Krásznájá Moszkvá című könyv elolvasásával én a könyves kihívás 29. pontját teljesítettem, mert ez a könyv egy olyan helyen játszódik, ahová mindig is el akartam jutni. De teljesíthető vele a kihívás 9. pontja, mert a könyvet nő írta, a 13. pont, mert egy másik országban játszódik, ezt a könyvet (pláne ha nő az olvasó) ki lehet választani csupán a borítója alapján is, úgyhogy teljesíthető a lista 24. pontja is, a 37. pont is, mert (ha oroszul is, de) a címében szerepel egy szín, és ha valaki Vass Virágtól még nem olvasott semmit, kipipálhatja ezzel a könyvvel a lista 41. pontját is.

Bár a könyv némi betekintést nyújtott Moszkva életébe, azért nem hagyom ki: egyszer igenis elutazom Moszkvába!