A Nagy Könyves Kihívás tizedik könyve után szusszanjunk egy
kicsit! Nem azért, mert elfáradtam, csak tíz könyv elolvasása után jár egy kis
pihenő, és egy kis visszatekintés: hogyan is éreztem magam az év első másfél
hónapjában. Nos, röviden: jól! Hosszabban: nagyon jól!
Örömhír: 2015. Nagy Könyves Kihívása futótűzként terjed,
legalábbis a könyvbarátok körében. Aki szeret olvasni, annak van is róla
véleménye. Ez persze így van jól, legyen is! Ki másnak lenne, ha nem annak, aki
rendszeresen vesz könyvet a kezébe! A vélemények megoszlanak. Sokan úgy tartják:
jó ötlet, mások úgy, hogy marhaság. Az ellenzők azt mondják, az olvasás nem
verseny. Meg hogy mi az, hogy szabályok és feltételek vannak! Mert nekik ne
mondják meg, hogy mit olvassanak! Nekem első olvasásra megtetszett az ötlet.
Úgyhogy januárban bele is vágtam. És: bocsánat, de élvezem!
A Nagy Könyves Kihívásban éppen az tetszett meg, hogy
feltételeket szab. Ki látott már olyan kihívást, ahol nincsenek kemény feltételek?
Akkor nem lenne kihívás! Ha pusztán évi 50 könyvet kellene elolvasni, nem
valószínű, hogy láttam volna benne fantáziát. Az ember annyi könyvet olvas el
egy év alatt, amennyit csak akar, amennyire időt szán. Az csupán idő és akarat
kérdése. Az viszont, hogy az ember összeválogassa a lista pontjaihoz megfelelő könyveket,
már fantázia kérdése. Könyv pedig van bőven! Úgyhogy, higgye csak el mindenki:
senki nem szabja meg, hogy mit olvassak. Senki nem határozza meg, hogy az a
könyv, amelynek a címében számjegyek vannak, az Orwell 1984 című regénye, Frei
Tamás 2015 című könyve, Jókai Annától a 4447, Agatha Christie krimije, a
Paddington 16.50, vagy éppen Frédéric Beigbedertől az 1999 Ft legyen. Senki nem
mondja meg, hogy ha valaki szeretné teljesíteni azt a feltételt, hogy elolvas
egy olyan könyvet, amelynek a címében szerepel egy szín, az mit válasszon: A
szürke ötven árnyalatát, Krúdytól A vörös postakocsit, Stendhal regényét, a
Vörös és feketét, Mikszáthtól A fekete várost, Jókai Mórtól A lőcsei fehér
asszonyt vagy éppen a Fekete gyémántokat, Szabó Magdától a Sziget-kék című
könyvet, Dumas regényét, A fekete tulipánt, Rejtő Jenőtől A fehér foltot vagy
Agatha Christie krimijét, A titokzatos kék vonatot. És még sorolhatnám… Ugye,
hogy széles a kínálat? Hogy ki melyik könyvet választja, az ízlésére van bízva.
És épp ez benne az élvezet! Hogy nem csupán olvasni, hanem keresgetni kell.
Kutatni a könyvespolcon, a könyvesboltban, vagy éppen a könyvtárban, miközben
számunkra eddig ismeretlen szerzőket fedezünk fel, és soha nem látott könyvekre
bukkanunk.
Közben az interneten csoportok alakulnak, akik az olvasásról
beszélgetnek és egymásnak ajánlják a kihívás kategóriáinak megfelelő könyveket.
Közösségek alakulnak, talán még barátságok is szövődnek. Egyre több weboldal
kínál az olvasóknak a kihíváshoz illő könyveket, és népszerűsíti az olvasást.
És igen, vannak olyan médiumok, amelyek a jó hírekről, a kultúráról és még egy
könyves kihívásról is beszámolnak! Például a Nyíregyházi Televízió:
Szóval: tíz könyv elolvasása után csodálatosan érzem magam! Elmondhatom:
olvastam a kedvenc férfi és nő írómtól, rátaláltam egy izgalmas krimire, egy
több mint száz évvel ezelőtt íródott szépirodalmi műre, kikapcsolódtam egy
szórakoztató regényen, megismertem egy Irodalmi Nobel-díjas szerző könyvét, egy
olyan regényt, amit máig nem értek, hogy a gimnáziumban miért nem olvastam el,
gazdagabb lettem egy szomorú, igaz történettel, és felidéztem egy kedves,
gyermekkori olvasmányomat. Úgyhogy igen: élvezem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése