Újra iskolapadban

2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK TIZENNEGYEDIK KÖNYVE – Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi – Remény

Csak beültem megint az iskolapadba… Aki az előző bejegyzésemet olvasta, az tudja, hogy fontolgattam, hogy bepillantsak a gimis osztály felsőbb évfolyamának életébe is, azaz, folytassam A Szent Johanna Gimi olvasását. Amikor ugyanis kölcsön kértem a regény első kötetét, azért, hogy teljesíthessem a könyves kihívás azon pontját, mely szerint elolvasok egy olyan könyvet, ami egy gimnáziumban játszódik, akkor két könyvet is kaptam. A regény első és ötödik részét. Az elsőt azért, mert konkrétan azt kértem kölcsön, az ötödiket pedig azért, mert, mint ahogyan már korábban írtam, a könyv gazdájától azt az üzenetet kaptam,  hogy „azt mindenképpen el kell olvasni, mert az a legizgalmasabb, abban jönnek össze…”. Gondoltam: legyen! Ha elolvasok egy újabb SZJG könyvet, azzal teljesíthetem a könyves kihívás egy újabb pontját, vagyis hogy elolvasok egy olyan könyvet, amelynek a szerzője még nincs 30 éves. Kicsit igyekeznem kellett, mert ennek a regénynek a szerzője áprilisban lesz 30!

Újra beültem ház az iskolapadba, kimondottan azért, hogy megtudjam, a szerelmesek mikor és hogyan jönnek össze. Kicsit persze elgondolkodtam, hogy a regény három kötetének kihagyása után egyértelműek lesznek-e a szálak, tudom-e majd, hogy ki kicsoda, és ki-ki egy-egy emberrel miért viselkedik úgy, ahogyan, de, amint kinyitottam a könyvet, minden kételyem eloszlott. A kötet elején ugyanis minden diáknak ott a közösségi oldalra feltett profilja, úgyhogy azonnal láthattam, hogy vannak új szereplők, és azt is megnézhettem, hogy a régi szereplők, amióta nem követtem a sorsukat, mivel foglalkoznak. Ez a sok információ nagyon jól jött! Nem volt hátra más, mint hogy belekezdjek a regénybe, és kíváncsian várjam, hogy a főszereplő, Reni vajon rájött-e arra, hogy hozzá sokkal jobban illik a könyvmoly Arnold, mint a helyes, vagány srác, Cortez. Az előző bejegyzésemben már írtam, hogy tiniregényt olvasva is felnőttként gondolkodom, ezért elnézést kérek a tizenévesektől. Nos, én hamar rájöttem, hogy Reni erre még nem jött rá. Mármint, hogy Arnold jobban illene hozzá, mint Cortez. Gondoltam: sebaj! De, sajnos arra is hamar rá kellett jönnöm, hogy erre a félév során nem is lesz esélye, mert Arnold már nem hozzájuk jár, elköltözött Párizsba, ott folytatja a gimnáziumi tanulmányait. Később pedig az is kiderült, hogy még egyetemet is Párizsban választ majd. Akkor már tudtam: az Arnolddal való gyakori telefonbeszélgetés és a neten való chatelés nem lesz elég ahhoz, hogy Reni a könyvmoly fiúval szorosabbra fűzze az érzelmi szálakat. Úgyhogy marad Cortez. Kíváncsian olvastam hát, hogy a jó tanuló lány hogyan jön össze a vagány, lányok kedvence sráccal. Igen, ebben a részben valóban összejönnek. A történet kicsit furcsa, én magam nagyon gyerekesnek találtam a fiúk és a lányok viselkedését, ahogyan kerülgetik és heccelgetik egymást, miközben van, aki még csak meg sem meri szólítani azt, aki tetszik neki. Én ilyet egykor az általános iskola felső tagozatában tapasztaltam, akkor viselkedtek így a fiúk és a lányok, a gimnáziumban már nem. Úgyhogy a regény ötödik részének elolvasása még inkább megerősítette bennem, hogy az SZJG általános iskolásoknak (is) való. Persze, lehet, hogy manapság is vannak ilyen gimnazisták…

A Szent Johanna Gimi ötödik, Remény című részével én a Nagy Könyves Kihívás 6. pontját teljesítettem, mert ennek a könyvnek a szerzője még nincs 30 éves. De teljesíthető vele a lista 9. pontja, mert nő írta és a 36. pont is, mert egy gimnáziumban játszódik.

 A Szent Johanna Gimi két kötetének elolvasása után újra csak azt mondhatom, amit már egy korábbi bejegyzésemben írtam: nagyon tetszik a könyves kihívás, és borzasztóan élvezem. Pont azért, mert előírások vannak. Ha nem lenne lista, teljesítendő pontok, és feltételek, talán soha nem került volna a kezembe ez a két kötet. Pedig kíváncsi voltam rá, mi zajlik a Szent Johanna Gimiben.