Újra iskolapadban

2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK TIZENNEGYEDIK KÖNYVE – Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi – Remény

Csak beültem megint az iskolapadba… Aki az előző bejegyzésemet olvasta, az tudja, hogy fontolgattam, hogy bepillantsak a gimis osztály felsőbb évfolyamának életébe is, azaz, folytassam A Szent Johanna Gimi olvasását. Amikor ugyanis kölcsön kértem a regény első kötetét, azért, hogy teljesíthessem a könyves kihívás azon pontját, mely szerint elolvasok egy olyan könyvet, ami egy gimnáziumban játszódik, akkor két könyvet is kaptam. A regény első és ötödik részét. Az elsőt azért, mert konkrétan azt kértem kölcsön, az ötödiket pedig azért, mert, mint ahogyan már korábban írtam, a könyv gazdájától azt az üzenetet kaptam,  hogy „azt mindenképpen el kell olvasni, mert az a legizgalmasabb, abban jönnek össze…”. Gondoltam: legyen! Ha elolvasok egy újabb SZJG könyvet, azzal teljesíthetem a könyves kihívás egy újabb pontját, vagyis hogy elolvasok egy olyan könyvet, amelynek a szerzője még nincs 30 éves. Kicsit igyekeznem kellett, mert ennek a regénynek a szerzője áprilisban lesz 30!

Újra beültem ház az iskolapadba, kimondottan azért, hogy megtudjam, a szerelmesek mikor és hogyan jönnek össze. Kicsit persze elgondolkodtam, hogy a regény három kötetének kihagyása után egyértelműek lesznek-e a szálak, tudom-e majd, hogy ki kicsoda, és ki-ki egy-egy emberrel miért viselkedik úgy, ahogyan, de, amint kinyitottam a könyvet, minden kételyem eloszlott. A kötet elején ugyanis minden diáknak ott a közösségi oldalra feltett profilja, úgyhogy azonnal láthattam, hogy vannak új szereplők, és azt is megnézhettem, hogy a régi szereplők, amióta nem követtem a sorsukat, mivel foglalkoznak. Ez a sok információ nagyon jól jött! Nem volt hátra más, mint hogy belekezdjek a regénybe, és kíváncsian várjam, hogy a főszereplő, Reni vajon rájött-e arra, hogy hozzá sokkal jobban illik a könyvmoly Arnold, mint a helyes, vagány srác, Cortez. Az előző bejegyzésemben már írtam, hogy tiniregényt olvasva is felnőttként gondolkodom, ezért elnézést kérek a tizenévesektől. Nos, én hamar rájöttem, hogy Reni erre még nem jött rá. Mármint, hogy Arnold jobban illene hozzá, mint Cortez. Gondoltam: sebaj! De, sajnos arra is hamar rá kellett jönnöm, hogy erre a félév során nem is lesz esélye, mert Arnold már nem hozzájuk jár, elköltözött Párizsba, ott folytatja a gimnáziumi tanulmányait. Később pedig az is kiderült, hogy még egyetemet is Párizsban választ majd. Akkor már tudtam: az Arnolddal való gyakori telefonbeszélgetés és a neten való chatelés nem lesz elég ahhoz, hogy Reni a könyvmoly fiúval szorosabbra fűzze az érzelmi szálakat. Úgyhogy marad Cortez. Kíváncsian olvastam hát, hogy a jó tanuló lány hogyan jön össze a vagány, lányok kedvence sráccal. Igen, ebben a részben valóban összejönnek. A történet kicsit furcsa, én magam nagyon gyerekesnek találtam a fiúk és a lányok viselkedését, ahogyan kerülgetik és heccelgetik egymást, miközben van, aki még csak meg sem meri szólítani azt, aki tetszik neki. Én ilyet egykor az általános iskola felső tagozatában tapasztaltam, akkor viselkedtek így a fiúk és a lányok, a gimnáziumban már nem. Úgyhogy a regény ötödik részének elolvasása még inkább megerősítette bennem, hogy az SZJG általános iskolásoknak (is) való. Persze, lehet, hogy manapság is vannak ilyen gimnazisták…

A Szent Johanna Gimi ötödik, Remény című részével én a Nagy Könyves Kihívás 6. pontját teljesítettem, mert ennek a könyvnek a szerzője még nincs 30 éves. De teljesíthető vele a lista 9. pontja, mert nő írta és a 36. pont is, mert egy gimnáziumban játszódik.

 A Szent Johanna Gimi két kötetének elolvasása után újra csak azt mondhatom, amit már egy korábbi bejegyzésemben írtam: nagyon tetszik a könyves kihívás, és borzasztóan élvezem. Pont azért, mert előírások vannak. Ha nem lenne lista, teljesítendő pontok, és feltételek, talán soha nem került volna a kezembe ez a két kötet. Pedig kíváncsi voltam rá, mi zajlik a Szent Johanna Gimiben. 

A mai fiatalok...

2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK TIZENHARMADIK  KÖNYVE – Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi – Kezdet

Kezdhetném azzal,  hogy nem gondoltam volna, hogy felnőttként tizenéveseknek szóló könyvet fogok olvasni, azt meg pláne nem, hogy elolvasom A Szent Johanna Gimi című könyvet. De ez, így azért nem igaz. Mert hallottam erről a könyvről, sőt, a teljes sorozatról, és azt is hallottam, hogy szeretik a fiatalok. És engem mindig is érdekelt, hogy milyen könyv az, amit sokan kedvelnek. Úgyhogy igenis, gondoltam rá, hogy egyszer elolvasom A Szent Johanna Gimit. Majd. Egyszer. Talán. Amikor épp nem mást olvasok. Egy társaságban egyébként egyszer szó esett erről a könyvről, egy gyermek- és ifjúsági irodalommal foglalkozó tanárnő említette, és én gyorsan megkérdeztem tőle, hogy olvasta-e, és hogy milyen. Azt mondta: nem rossz. És hogy szeretik a fiatalok. Én mindjárt visszakérdeztem, hogy van-e olyan jó, mint az Abigél. Azt felelte: nincs. Ez persze cseppet sem lekicsinylés. Nem volt az a tanárnő részéről sem. Nem könnyű feladat olyan jó regényt írni, mint az Abigél. Ember legyen a talpán, aki olyan jót ír! És nem is kell a két könyvet összehasonlítani, csupán felmerült bennem: vajon okoz-e ez a gimnáziumban játszódó regény akkora élményt a tizenéveseknek, mint egykor nekünk az Abigél. A tanárnővel folytatott beszélgetést csak azért említettem, hogy világossá váljon: miért is nem vettem azonnal a kezembe A Szent Johanna Gimit. Ha azt a választ kapom, hogy igen, ez van olyan jó, mint Szabó Magda könyve, akkor nyilván rohanok a könyvesboltba. Mert imádom az Abigélt. Na, de azt ki nem imádja? Persze, nem tudom… Mert valójában nem tudom, mit olvasnak ma a fiatalok. Az viszont tény: én elolvastam A Szent Johanna Gimi első kötetét, amelynek alcíme a Kezdet. És lehet, hogy ez még csak a kezdet…

Valójában azzal kellett volna kezdenem, hogy kerestem egy könyvet a Nagy Könyves Kihívás azon pontjához, hogy „egy könyv, amely egy gimnáziumban játszódik”. Hát, persze, hogy az Abigél ugrott be elsőként! Hiszen az egyik kedvenc regényem. Mint ahogyan Szabó Magdától még sok más könyv is. Még általános iskolás voltam, amikor egy tavaszi szünetben adták a televízióban az Abigél című tévéjátékot. Azonnal megszerettem. Kértem is a szüleimet, hogy vegyék meg nekem könyvben is. Megkaptam, és rögtön el is olvastam. De nemcsak én, hanem az összes barátnőm. Akkoriban nagy divat volt a suliban az Abigél. Mint most sok középiskolában A Szent Johanna Gimi. Szóval… kerestem a gimnáziumban játszódó könyvet, de nem akartam „ezredjére” is elolvasni az Abigélt. Tényleg nagyon szeretem, van olyan rész, amit már kívülről tudok, és bármikor szívesen újra olvasom, de most nem: elhatároztam, hogy a könyves kihívás során, ha tehetem, olyan könyveket veszek a kezembe, amelyeket ez idáig még nem olvastam. Ezért mondtam nemet Szabó Magda regényére. És akkor eszembe jutott A Szent Johanna Gimi. Úgy gondoltam: mikor máskor, ha nem most!

Kaptam tehát egy kölcsönkönyvet. Én legalábbis úgy gondoltam, hogy egy könyvet kapok. Gondoltam, elkérem az első részt, és kipipálom vele a könyves kihívás egyik pontját. No és közben kielégítem a kíváncsiságomat: mi is tetszik ma a tizenéveseknek. Az egyik kollégám hozta is otthonról a kért könyvet, sőt, meglepetésemre kettőt is. És a lánya üzenetét: szívesen kölcsönadja az első részt, de elküldi az ötödiket, is, mert azt is el kell olvasnom. Az ugyanis a legizgalmasabb, mert abban jönnek össze… Hogy ki kivel, azt akkor még nem tudtam. De nem baj, így volt érdekes! Sőt: még annál is érdekesebb!

 Elkezdtem olvasni a könyvet. „Egy gimi, ahová mindenki szívesen járna…” – olvasható az első kötet címlapján. És tényleg. Ahogy olvastam, elképzeltem, hogy biztosan nem lehet rossz a Szent Johannába járni. Mármint aki szeret középiskolába járni, mert ez rólam egykor cseppet sem volt elmondható. Nem szerettem a gimnáziumot. Nem tudom miért, mert maradandóan rossz élmények nem értek, senkivel nem voltam haragban, nem vesztem össze, örömmel eljárok az érettségi találkozókra, ahol még jól is érzem magam. Most, felnőttként semmi rossz élmény nem jut eszembe. Csak valahogy akkoriban nem szerettem mindennap odamenni és olyan dolgokról tanulni, aminek a nagy része nem érdekelt. Azt hiszem, ez volt a gond. Az általános iskola, később a főiskola, az egyetem, majd az újságíró akadémia sokkal több élményt okozott. Ez van: nem szerettem középiskolás lenni. De a könyv olvasásakor félretettem ezeket az érzéseket, úgy vetettem bele magam a történetbe. És történt ott minden: barátság, szerelem, szórakozás, heccelődés, az osztálytársak beszélgetnek, chatelnek, facebook-oznak, szó esik zenéről, sportról, moziról, filmekről, könyvekről, szóval zajlik az élet, ahogy a fiatalok körében a való életben is. Tizenévesen szerethető. Lehet drukkolni, hogy a szerelmesek egymásra találjanak. De milyen más a felnőtt gondolkodás! A főszereplő, Reni a jóképű, vagány, népszerű srácba, Cortezbe szerelmes, közben a komoly gondolkodású könyvmollyal, Arnolddal barátkozik, mert olyan jókat beszélgetnek az olvasmányélményeikről. Úgyhogy én már a regény harmadánál elbizonytalanodtam: értem én, az ötödik rész a legizgalmasabb, mert akkor jönnek össze… De vajon ki kivel? Renáta Cortezzel vagy Arnolddal? Elmosolyodtam: lehet, hogy ez a kérdés csak egy felnőtt olvasó fejében fordul meg? Lehet, hogy csak egy felnőtt gondolja úgy, hogy Cortez mellett Arnold is „benne van a pakliban”?

Hogy mi lesz a történet vége, nem tudom. Az első rész csupán a Kezdet. Ajánlani viszont tudom a fiataloknak. És nemcsak a középiskolásoknak. Sőt: én inkább az általános iskola felső tagozatosainak ajánlanám. Mert szerintem, bár, nem biztos, hogy jól látom, de ma a gimnazisták már komolyabbak, aki olvas, az komolyabb tárgyú könyveket olvas. A gimi utolsó két évében legalábbis biztosan. De szórakozni talán nekik sem rossz A Szent Johanna Gimi. Azért még egy ajánlás, ki nem hagynám: A Szent Johanna Gimi elolvasása után mindenképpen kerüljön sorra az Abigél!

A Szent Johanna Gimi első kötetének elolvasásával én a könyves kihívás 36. pontját teljesítettem, mert ez a könyv egy gimnáziumban játszódik. De választható a lista 6. pontja is, mert a könyv írója még nincs 30 éves, vagy a 9. pont, mert a könyvet nő írta.

Most már csak az a kérdés: kíváncsi vagyok-e arra, hogy Renáta Cortezzel vagy Arnolddal jön össze? (Persze, még mindig gondolkodom, hogy a második verzió csak az én agyamból pattant-e ki…) Mert ha igen, éppen jöhetne a regény ötödik kötete, amelyből ez kiderül. És akkor kipipálhatnám vele a könyves kihívás 6. pontját…