Amikor a nyúl viszi a vadászpuskát

2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK TIZENHATODIK KÖNYVE – Richard Adams: Gesztenye, a honalapító

A Nagy Könyves Kihívás listáján egy olyan pont is áll, amely szerint el kell olvasni egy könyvet, amelynek a szereplői nem emberek. Ehhez a ponthoz én a Micimackót választottam. A könyvről írtam a blogomon és a közösségi portálon lévő oldalamon is, ahol megjegyeztem, hogy azért választottam a Micimackót, mert nem akartam újraolvasni Orwell Állatfarmját, mert azt éppen tavaly olvastam, de Orwell regényét mindenkinek nagyon ajánlom, aki teljesíteni szeretné a könyves kihívás ezen pontját, mert ehhez megfelelőbb könyvet nem is találhatnánk. Ehhez a megjegyzésemhez érkezett egy hozzászólás, mely szerint választhattam volna a Gesztenye, a honalapító című könyvet is, ami nyulakról szól, és az is kitűnő. És, csak úgy, mint Modiano A kis Bizsu című regénye esetében, ismét kaptam egy ajánlatot: ha kérem, akár kölcsön is kaphatom a könyvet. Mindig érdeklődéssel fogadom, ha valaki könyvet ajánl, úgyhogy ez a regény is felkeltette az érdeklődésemet. Gyorsan utána is néztem az interneten, valójában milyen könyv is ez. Richard Adams regényéről megtudtam, hogy ez a könyv a szerző első, és mindmáig legsikeresebb regénye, annak ellenére, hogy a kezdetekben több kiadó is visszautasította a kéziratot. Megjelenése óta, az elmúlt több mint 40 év alatt viszont 50 millió példány talált belőle gazdára. Annyira sikeres, hogy több irodalmi díjat is nyert, egész estés animációs film is készült belőle, sőt, televíziós sorozatként is feldolgozták, amit 1999. és 2001. között vetítettek. Erre felkaptam a fejem: a nagy könyves kihívás listáján ugyanis egy olyan pont is szerepel, amely szerint el kell olvasni egy könyvet, ami egy televíziós műsoron alapul vagy az készült belőle. Elhatároztam hát, hogy kölcsön kérem a Gesztenye, a honalapító című könyvet, mert, ha elolvasom, teljesíthetem vele a könyves kihívás 49. pontját.

A könyv már látványra is nagyon szép. Nagy méretű, súlyos, vaskos kötet kemény kötésben, gondoltam, kihívás lesz ennyi oldalon át nyulakról olvasni. De nem bántam meg, hogy megtettem.

A történet szerint a sandlefordi tanyán élő nyúlcsapat egyik tagja, Vakarcs, látnoki képességekkel rendelkezik, és egy nap veszedelmet lát, látomása szerint otthonuk elpusztul. Arra biztatja hát bátyját, Gesztenyét, hogy győzzék meg a kotorék vezérét arról, hogy hagyják el hazájukat, és telepedjenek le máshol. A vezér elküldi őket, de ők, néhány nyúllal együtt az éj leple alatt útnak indulnak. A nyúlrendőrség megpróbálja őket feltartóztatni, de ők átjutnak az akadályon, és folytatják a vándorlást, hogy új hazára találjanak. Réteken, erdőkön át vándorolnak, más nyúlközösségekkel találkoznak, ahová vagy megpróbálnak beilleszkedni, vagy éppen az ottani nyulakat szeretnék rávenni arra, hogy tartsanak velük. Gesztenyére és csapatára állandóan veszély leselkedik, állatoktól és más nyúltársaiktól kell megvédeniük magukat és egymást. Ez bizony egy olyan történet, amikor a "nyulak viszik a vadászpuskát"! Hosszú, félelmetes, izgalmas az út, míg végül Gesztenye és a nyulak megtalálják és megépítik új otthonukat. 

A regényből sok minden megtudható a nyulakról, mint állatokról, és arról az elképzelt nyúl társadalomról is, amit a szerző épít fel, s amely a nyulakat emberivé teszi. Aki a kezébe veszi a könyvet, számítson a természet részletes leírására, a könyvnek ez az oldala hasonlít Fekete István állatregényeire, de, abban, hogy a nyulak emberi tulajdonságokkal vannak felruházva, hasonlítható Orwell Állatfarmjához is, bár ez a könyv nem kifejezetten társadalomkritika. Viszont nagyon kalandos. Magam is meglepődtem, hogy olvasás közben mennyire drukkoltam a nyulaknak, hogy ép bőrrel megússzák a támadásokat, a regény végén pedig kifejezetten izgultam, hogy Gesztenye csapatából egyetlen nyúl se veszítse életét. Nagyon megkedveltem a regény szereplőit, főként Gesztenyét, aki egy igen okos nyúl, ésszel és optimizmussal vezeti a csapatot, intelligensen és diplomatikusan oldja meg a konfliktushelyzeteket. Nagyon szerettem ezt a könyvet, úgyhogy azon gondolkodom, nem kellene-e több állatokról szóló könyvet olvasnom. Lehet, hogy meg is teszem. És, azt hiszem, a Gesztenye, a honalapító című könyvből készült animációs filmet is megnézem majd.

A Gesztenye, a honalapító című könyv elolvasásával én a nagy könyves kihívás 49. pontját teljesítettem, mert ez egy olyan könyv, amelyből televíziós műsor készült. De ez a könyv ajánlott a lista 7. pontjához, mert a könyv szereplői nem emberek. Választható a könyv a lista 3. pontjához is, mert ebből a történetből egy animációs film, tehát film is készült, teljesíthető a 24. pont, ha ezt a könyvet valaki a borítója alapján választja ki – teheti, mert szép a borító -, és kipipálható vele a lista 44. pontja, mert ez a könyv eredetileg nem az anyanyelvünkön íródott.

A könyvet ajánlom azoknak, akik szeretik Fekete István regényeit, mert azokhoz hasonló élményben lehet részük. És ajánlom azoknak is, akik szeretik a kalandos történeteket, mert a könyv olvasása közben végig drukkolni lehet a nyulaknak.