Váratlan vendég

2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK NEGYEDIK KÖNYVE – Agatha Christie: A váratlan vendég

Roskad a könyvespolcom Agatha Christie könyveitől, de nem tudnám megmondani, mióta nem vettem egyiket sem a kezembe. Több mint tíz éve biztosan nem. Sőt, krimit sem. Valamikor nagy Agatha Christie-rajongó voltam, imádtam a könyveit, magyar nyelven rengeteget, de néhányat még eredeti, angol nyelven is elolvastam. Az összes krimijét megvettem. Jó néhány olyan régi, hogy még az Európa Könyvkiadó klasszikus, fekete alapú borítójú kiadásában van meg, de van, amelyik a hajdani, sárga krimi-sorozat része. Később pedig beszereztem az új kiadású könyveket is. Valójában még ma is azt mondom: Agatha Christie-rajongó vagyok. De, most, hogy már rengeteg krimijét ismerem, kicsit kevésbé lelkes, mert ma már válogatok: én bizony a „krimikirálynő” igazi, nagy krimijeiért vagyok oda! Mely könyvekre gondolok? Sorolom: Tíz kicsi néger, Gyilkosság az Orient expresszen, Paddington 16.50, A kristálytükör meghasadt, Egy marék rozs, Gloriett a hullának, Az ABC gyilkosságok, Halál a Níluson, Gyilkosság Mezopotámiában, Rejtély az Antillákon, Nemezis, Temetni veszélyes, Öt kismalac, Bűbájos gyilkosok, Gloriett a hullának, A Bertram Szálló, Gyilkosság a könyvtárszobában, Gyilkosság meghirdetve, Cipruskoporsó, Hétvégi gyilkosság, Gyöngyöző cián, Nyaraló gyilkosok, A titokzatos kék vonat, N vagy M, Mrs. McGinty halott, Lord Edgware rejtélyes halála és Macska a galambok között. Biztosan van még olyan Agatha Christie-könyv, ami tetszett, de ezek az igazi kedvenceim! De akkor hogyan is került most a kezembe A váratlan vendég?

Amikor végigolvastam John Updike: S. című regényét (erről az előző bejegyzésemben írtam), elhatároztam, hogy vállalom 2015. Nagy Könyves Kihívását. Úgyhogy az idei év negyedik könyvét már úgy választottam, hogy megfeleljen az 50-es lista valamelyik pontjának. Gondoltam: legyen krimi! A 10. pont misztikus könyvet vagy krimit kíván, én ez utóbbi mellett döntöttem. És ha már krimi, hát ki mástól, mint Agatha Christie-től! Végigböngésztem hát a könyvespolcomon a sorozatomat – nem volt könnyű, három teljes polc hossznyi Agatha Christie-krimi – s, bár csábított, hogy valamelyik kedvencemet olvassam újra, mégis úgy döntöttem, legyen olyan krimi, amit még nem olvastam. Mert amikor belevágtam a könyves kihívásba, elhatároztam, hogy lehetőség szerint olyan könyveket választok, amit még nem ismerek. Ez lesz ugyanis a kihívás teljesítésének igazi szépsége: olyan könyveket és szerzőket is megismerni, amelyekkel és akikkel eddig még nem találkoztam. Bevallom, több Agatha Christie-krimi láttán elbizonytalanodtam, hogy vajon sok-sok évvel ezelőtt olvastam-e, de amikor megpillantottam A váratlan vendég című könyvet, azonnal tudtam, hogy azt még nem. Mert ez a könyv Agatha Christie művének Charles Osbourne általi átdolgozása. Amikor a könyvet levettem a polcról, már arra is emlékeztem, hogy ezt a krimit ajándékba kaptam. És éppen amiatt, hogy átdolgozás, elég csekély volt iránta a bizalmam. Ezért nem került rá sor.

Az Agatha Christie krimikalauz című könyvben azonnal utána is néztem, mi ez a könyv, és mit is jelent az átdolgozás. Kellemes meglepetés ért: A váratlan vendég az írónő színművének regény változata, a színdarabot Charles Osbourne írta át regénnyé. Amint ezt megtudtam, már nemcsak a bizalmam duzzadt óriásivá, de a kíváncsiságom is. Hiszen imádom a színdarabokat. Mit mondjak: cseppet sem csalódtam!

Nem tudom, veletek előfordul-e, hogy némely régen nagyon kedvelt könyv történetét, cselekményét vagy film képkockáit, párbeszédeit ma már lassúnak, és így unalmasnak találjátok. Én gyakran járok így. És, rajongás ide, vagy oda, bevallom, ez már előfordult velem Agatha Christie történeteinél is. De nem ennél a könyvnél! Valójában már amikor megtudtam, hogy ez egy színdarab átirata, optimista voltam, mert azt nem feltételeztem az átiratot készítő szerzőről, hogy egy színpadi művet, csak azért, hogy regénnyé teljesítse ki, teletűzdelne leírásokkal és felesleges gondolatokkal. Jól gondoltam, mert nem is tett így! A szerző a párbeszédekre hagyatkozik, azok viszik előre a cselekményt, maga a szöveg a színdarabtól legfeljebb annyival több, hogy a színmű átírója a helyszín meghatározását és a rendezői instrukciók keltette színészi játékot mondatokká formálta. Az ötletgazdának igaza volt. Én magam szeretek drámát olvasni, de sokan nem. Így A váratlan vendég nyomtatásban biztosan szélesebb közönséghez eljut, mint hogyha színmű formájában adták volna ki. A történet pedig jó! Egy dél-walesi házba hirtelen betoppan egy férfi. Autója árokba csúszott, segítségre szorul. Az előkelő villába a tárva-nyitva lévő ajtón át jut be, s a nappaliban meglát egy tolószékes férfit, aki halott. Mellette egy vonzó, szőke nő, pisztollyal a kezében, aki elismeri: a fegyverrel megölte a férjét. Az idegen férfi nem menekül el a gyilkosság helyszínéről, sőt, minden furfangját beveti, hogy segítsen a bajba keveredett nőn. Különös történet. Helyszínelés, nyomozás, izgalom, és több „csavar” után végül megoldódik a rejtély. Érdemes a végére járni!

Agatha Christie A váratlan vendég című könyvével egyértelműen kipipálható a könyves kihívás listáján a 10. pont. Aki még soha nem olvasott Agatha Christie-krimit – van ilyen? -, az választhatja a lista 41. pontját, aki mindig is el szeretett volna jutni Dél-Walesbe, az teljesítheti a könyvvel a 29. pontot, teljesíthető a 13. pont is, mert másik országban játszódik, a 44., mert nem az anyanyelvünkön íródott és a 9. pont, mert nő írta.

Köztem és Agatha Christie között egyébként, felfedeztem, van némi hasonlóság. Amikor megkérdezték tőle, mi vezérelte könyvei megírására, azt felelte: „Én csak szórakoztatni akartam…”. Ha engem kérdeznek, én is ezt szoktam mondani. Én persze hozzáteszem, hogy közben én magam is szórakozni akarok, mert engem a regényírás szórakoztat, ha nem szórakoztatna, miért lennék olyan bolond, hogy rászánnék annyi időt, és annyi munkát, mert igen, az írás, sokan nem gondolnák, de kemény munka. De, persze, nem ez a teljes igazság, mert a könyveimmel nem csupán szórakoztatni szeretnék, a regényeim lapjain a történetek mögött ott a mondanivaló, egyértelmű a szándék, és megismerhető, mi zajlik mélyen a lélekben. Agatha Christie krimijei is ilyenek. A gyilkos nem pusztán öl. Mély seb az indíték, amely, ha a nyomozás során kirajzolódik, megvan a gyilkos. Krimit én magam még nem írtam, de azért szeretem a rejtélyeket. A Napfényes Riviérában például a szereplőim közé újonnan beköltöző nőt, saját bevallása szerint az ott lakók közül senki nem ismeri, de a történet során folyamatosan fény derül arra, hogy, ha visszapillantunk a múltba, ki gyengébb, ki erősebb szállal, de, mindenki köthető a vörös hajú nőhöz. Az Incognito című regényemben pedig a főszereplőmnek, egy tóparti szállodában eltöltött éjszaka után még ennél is bonyolultabb rejtélyt kell kiderítenie.

Aki szereti a párbeszédekre épült könyvet, a pergő jeleneteket és persze a krimit, annak ajánlom Agatha Christie A váratlan vendég című könyvét! Aki nem kedveli a gyilkosságot, és csak icipicit szeretne nyomozni, az pedig elolvashatja Incognito című regényemet. Teljesíthető vele a 9. pont, mert nő írta, és a 11. pont is, mert a címe egyetlen szóból áll.