2015. NAGY
KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK MÁSODIK KÖNYVE
John Updike: Brazília
Nem tudom, kinél hogyan kezdődik
az új esztendő, azok, akik rendszeresen olvasnak, milyen könyvet vesznek a
kezükbe, de nálam ez rendszerint úgy zajlik, hogy év elején megállok a
könyvespolcom előtt, és kiválasztok egy olyan könyvet, ami már régen megvan, de
még nem olvastam. Jó néhány könyvem van, alig férnek el a polcaimon, és még
akad köztük egy-két olyan, amire egyelőre nem került sor. Mivel ebben az évben először
Mia March: Meryl Streep filmklub című könyvét olvastam el, amit még decemberben
vettem meg magamnak, mert nagyon kíváncsi voltam rá, (erről a könyvről az előző bejegyzésemben írtam), idén csak kicsit később álltam meg nézelődni a
könyvespolcom előtt. De azonnal megakadt a szemem John Updike egyik még nem
olvasott regényén, amelynek címe Brazília.
Ezt a könyvet pár évvel ezelőtt
vettem meg egy antikváriumban. A könyv 1995-ben jelent meg, szóval jó néhány
évet váratott magára, amíg hozzám került. A regényt azért vásároltam meg, hogy teljesebb
legyen az Updike-könyv gyűjteményem. Mert John Updike a kedvenc íróm. Már
hallom is a kérdést: akkor hogyan lehetséges, hogy ezt a könyvét csak úgy
pihentettem a könyvespolcon, és még nem olvastam el? Valójában magam sem tudom.
Talán azért, mert tudtam, hogy ez a könyv más, mint az általam eddig olvasott
és megszeretett Updike-regények. John Updike igen sokoldalú író, úgyhogy, több
regényénél előfordul, hogy tartok attól, egy-egy könyve talán, ha nem is nem
tetszene, de nem úgy tetszene, mint a
kedvenc Updike-könyveim.
De mik a kedvenc könyveim, és hogyan
is jött nálam ez az Updike-szerelem? Egyszerűen. Gyermekkoromban megláttam a
szüleim könyvespolcain egy egészen hosszú Updike-sorozatot. Ott volt a
Nyúl-sorozat, a Gyere hozzám feleségül, az Ilyen boldog sosem voltam és az
Eastwicki boszorkányok. Nézegettem, nézegettem, aztán, amikor gimnazista lettem
elolvastam a Nyúlcipőt. Nagyon tetszett. Aztán a Nyúlketrecet is. Valószínűleg
korban még nem voltam hozzá elég érett, mert itt a sorozat megszakadt. A
következő könyvben, a Nyúlhájban a főhős már középkorú, és akkor engem még nem
igazán érdekelt egy középkorú ember élete és a problémái. Később elolvastam a
Párok című regényt, aztán jött az Eastwicki boszorkányok, a Gyere hozzám
feleségül, az Ilyen boldog sosem voltam, és valamikor sokkal később
végigolvastam a teljes Nyúl-sorozatot. Azóta persze többször is. Pláne, amikor
a Nyúlszív után megjelent a Nyúlfark is. Az igazi apropót adott, hogy egy
lendülettel újra végigolvassam a teljes sorozatot.
De most térjünk vissza a Brazília
című regényre. Tudtam, hogy egy teljesen más típusú Updike-regényt kapok, de
úgy gondoltam, most elolvasom. No, igen, ez a könyv merőben más, mint amiket
eddig John Updike-tól olvastam. A szerző valójában Trisztán és Izolda történetét
dolgozza fel, írja újra. Tristao a 19 éves néger fiú találkozik Isabellel, az
egy évvel fiatalabb fehér lánnyal, megpillantják egymást, és mintha csak
varázslat történt volna, azonnal egymásba szeretnek. A lány odaadja a
szüzességét a fiúnak, és attól kezdve elválaszthatatlanok. A fiú koldusszegény,
a lány dúsgazdag, s bár mindkét család tesz azért, hogy a fiatalok ne
lehessenek együtt, ők maguk mindent megtesznek, hogy örökre együtt maradjanak.
Tényleg mindent. Szöknek, vándorolnak, menekülnek, szerencsét próbálnak,
meggazdagodnak, elszegényednek, embert próbáló helyzeteken mennek keresztül, s
amikor helyzetük a legreménytelenebb, már csak a varázslat segíthet rajtuk. És
a varázslat bekövetkezik. Nem csoda ez, hanem embert próbáló varázslat. De ők
kiállják a próbát. A regény során Tristao és Isabel sorsa érdekes ívet jár be,
a strandtól a szülői házon át Brazília őserdejéig, ahonnan az út visszavezet a
szülői házhoz, majd megint csak a strandhoz. Érdekes kaland. A szereplőknek és
az olvasóknak is. Az, aki a könyvet a kezébe veszi, végigutazhat egész
Brazílián, megismerheti a Copacabanát, Rio de Janeiro nyomornegyedét, a brazil
ősrengeteget, a tolvajok, a prostituáltak és az aranybányászok életét. Ez az
Updike-könyv tényleg más, mint amit eddig a szerzőtől olvastam, de ha nem is
úgy, mint a korábban megismert könyveit, a Brazíliát másképp, de szeretem.
Bár még ezt a könyvet sem a Nagy
Könyves Kihívás szempontjai szerint választottam ki, John Updike: Brazília című
regénye a listán szereplő nagyon sok feltételnek megfelel. Aki még nem olvasott
Updike-regényt, az ezzel teljesítheti a 41. pontot, de kipipálható a listáról a
11. pont is, mert a könyv címe egyetlen szóból áll, a 13. pont, mert a történet
egy másik országban játszódik, a 29. pont, ha valaki világ életében el
szeretett volna jutni Brazíliába, a 44. pont, mert nem az anyanyelvünkön
íródott. Számomra megfelelő lehetne a 16. pont is, mivel a kedvenc szerzőm
olyan könyve, amit eddig még nem olvastam, és választhatnám a 29. pontot is,
mert persze, hogy el szeretnék jutni Brazíliába (na, de hová nem, amikor imádok
utazni!), de én mégis úgy gondolom, hogy ezzel a könyvvel a 39. pontot fogom
teljesíteni, vagyis hogy egy varázslatos könyvet olvastam el. Mert ebben a
regényben a szerelembe esés is varázslatos módon történik, de, ami igazán
varázslatos benne, az az, hogy a brazil őserdőben egy indián varázsló, sámán
segítségével Tristao és Isabel is egy olyan varázslaton esik át, amely
mindkettőjükön egyértelműen látható és maradandó változást okoz.
Akiket vonz az igaz szerelem
története, akik szeretik, ha a szereplők tűzön-vízen át, minden nehézség
ellenére követik egymást, kedvelik a kalandokat, és meg tudnak barátkozni
azzal, hogy egy varázsló hihetetlen dolgot művel, azoknak ajánlom ezt a
könyvet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése