2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK ELSŐ KÖNYVE
Mia March: Meryl Streep filmklub
Januárban Mia March: Meryl Streep filklub című könyvét vettem először a kezembe. Amikor
elkezdtem olvasni, még nem tudtam, hogy vállalom 2015. Nagy Könyves Kihívását,
úgyhogy ezt a könyvet nem ez alapján választottam. Még decemberben vettem meg a
könyvet, kimondottan a címe miatt. (Sajnos, ilyen feltétel nincs a könyves
kihívás listán szereplő könyvei között, pedig lehetne...) Meryl Streep a
kedvenc színésznőm, ezért figyeltem fel a címre, aztán elolvastam a hátsó
borítón, hogy miről is szól a regény, és kiderült, hogy a történet szereplői
esténként moziznak, és Meryl Streep filmjeit nézik. Gondoltam: ez nekem való!
Én magam is rengeteg filmet láttam, amelyben Meryl Streep szerepelt, és a
legtöbbjük tetszett. Arra jutottam, miért ne olvassak el egy olyan könyvet,
amelyben a szereplők a kedvenc színésznőm filmjeit nézik.
A könyv szórakoztatónak ígérkezett, nem gondoltam, hogy olvasás
közben mély gondolatokat ébreszt majd bennem, de arra jutottam, hogy a tavalyi
évi sok-sok munka és regényírás után rám fér egy kis szórakozás. Magam sem
tudom, mikor olvastam utoljára szórakoztató könyvet. A regény nem is okozott
csalódást, valóban szórakoztató volt, annak ellenére, hogy a történet egyik
szereplőjéről már a könyv elején kiderül, hogy súlyos beteg. Van ebben
szerelem, csalódás, némi romantika, egy kis nyomozás és fel-felvetődnek a
mindennapi élet gondjai is, de nem merülünk el mélyen a szereplők érzelmeiben,
lelkiállapotukból csupán némi ízelítőt kapunk. Igazi női könyv, női
főszereplőkkel, a férfiak itt mellékszereplők, de cseppet sem mellékesek.
Aki vállalja 2015. Nagy Könyves Kihívását, ezt a regényt
több kategóriába is sorolhatja. Én azt hiszem, számomra a legoptimálisabb, ha a
41. kategóriát választom, azaz „egy olyan könyv, aminek írójától még nem
olvastam eddig semmit”. De választható a 44. is, mert eredetileg nem az
anyanyelvemen íródott, a 24., ha valaki a borítója alapján választotta ki
(elképzelhető, mert szerintem elég figyelemfelkeltő és csábító a borító), a
13., mert egy másik országban játszódik, vagy a 9., mert nő írta. De, úgy
gondolom, az utóbb felsorolt kategóriákat más könyvekkel könnyen teljesíthetem.
Ezért, azt hiszem, én a 41. mellett döntök.
A könyv érdekessége, hogy Meryl Streep elég sok filmje
megismerhető belőle, mert a mozizás után a szereplők ezekről a filmekről
beszélgetnek is. Szerepel benne Az ördög Pradát
visel, a Mamma Mia!, a Féltékenység, a Tranzit a mindenhatóhoz, a Kramer kontra
Kramer (ebben láttam először Meryl Streepet a filmvásznon), a Képeslapok a
szakadékból, az Egyszerűen bonyolult, a Távol Afrikától, szó esik a
Julie&Julia; Két nő egy recept című filmről, és természetesen megnézik A szív hídjai című filmet is (nagy kedvencem).
Ezeken túl egyébként imádom a Jól áll neki a halál
című filmet is, amelyben Meryl Streep filmbéli „barátnője” Goldie Hawn. Magam sem tudom, hogy ezt a filmet hányszor láttam!
Ez a film egyébként olyannyira a kedvencem, hogy a Hepi Börszdéj című
regényemben meg is említem. A történetem szereplői egy este éppen ezt a filmet
nézik, amikor nem túl kellemes meglepetés éri őket.
Íme a regényrészlet:
„Zoli soha nem felejti el azt a februári éjszakát, amikor reszkető kézzel
kutatott a fiókban, hogy előkotorja azt a mélyre süllyesztett borítékot, amit
Linda bízott rá. Idegesen kereste a kulcsot, miközben versenyt futott a falióra
másodpercmutatójával.
Későre járt, azon a téli estén már ágyban voltak Alizzal. Azt a filmet
nézték, amit ki tudja hányadszor, amelyben Meryl Streep és Goldie Hawn nem
bírják elviselni a ráncaikat, valami csodaszert isznak, aztán a haláluk után
újraéleszti őket a szérum és összetartja őket a smink. Jó kis film, Aliz mindig
jól mulatott rajta, azon az estén is elszórakoztak. Egészen addig, amíg meg nem
szólalt a telefon. Linda volt. És azért hívta fel Zolit, hogy elköszönjön tőle.
Örökre.
Linda higgadtnak tűnt, csak annyit mondott, hogy elég volt ebből a
világból. Hűvösen közölte, hogy befejezte. Magában még mindig küzd a régi
életéért, de azt már nem kaphatja vissza. Ez a mostani meg nem kell neki.
Úgyhogy elköszön. Ott áll a nappaliban, alatta egy sámli, fölötte a csillár, a
nyakán pedig egy kötél. De nem akar búcsú nélkül elmenni, és ki mástól is
búcsúzhatna el, mint Zolitól. Ő az, akiben mindig is bízhatott. Azt mondta, ha
leteszi a telefont, kirúgja maga alól a zsámolyt, és búcsút mond a világnak.
Megköszönt mindent, hogy a bajban segítette, hogy bármi történt, vigasztalta, és
azt kívánta, legalább a férfi legyen boldog.
Zoli szóhoz sem tudott jutni. Csak hallgatta Lindát, közben azon járt az
esze, mit csináljon. Úgy gondolta, amíg a nőt szóval tartja, nagy baj nem
történhet. Úgyhogy beszéltetnie kell, és közben kitalálni valamit. Meg kell
győznie, hogy ne tegye meg, amire készül. De mit lehet ilyenkor mondani?”
(Ferenczik Adrienne: Hepi Börszdéj)
Ha valaki szórakoztató könyvre vágyik, érdekli a szerelem, a család és
néhány átmozizott éjszaka Meryl Streeppel, Mia March:Meryl Streep filmklub című könyvét bátran elolvashatja.
Akinek
pedig a regényem részlete keltette fel az érdeklődését, annak jó szívvel ajánlom a HepiBörszdéjt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése