Nekünk a Balaton a riviéra...

2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK TIZENKILENCEDIK KÖNYVE – Bárány Tamás: Velünk kezdődik minden

Mekkora esély van arra, hogy az ember benyúl a saját könyvespolcának hátsó sorban lévő könyvei közé, és azonnal kiemel egy olyan könyvet, amelynek kiadási éve éppen megegyezik a születési évével? Ugye, nem túl sok? Hát velem ez történt! És, természetesen, a legjobb pillanatban. Mert éppen egy olyan könyvet kerestem, amely abban az évben jelent meg, amikor születtem. Ez ugyanis a nagy könyves kihívás listájának egyik pontja. Így ezt a pontot nem volt nehéz teljesítenem. Persze, vannak véletlenek, de azért nem a „vak véletlenre” mentem. Jól eligazodom a könyves polcomon, és nagyjából tudom, hol kell a kicsit régebben íródott, nem éppen mai regényeket keresgetnem. Annak azért örültem, hogy elsőre találtam egy megfelelő könyvet azok közül a kötetek közül, amelyeket eddig még nem olvastam. Ez a könyv pedig Bárány Tamás: Velünk kezdődik minden című regénye.

Szerintem ez a könyv még a szüleimé volt. Sok kötetük volt a polcon a Magvető Zsebkönyvtárból. Gyermekkoromban szerettem nézegetni ezt a sorozatot, a borítója alapján olyan „felnőttesnek” tűntek ezek a könyvek – azok is voltak -, és én kislányként imádtam nézegetni őket, közben, persze arra vágytam, hogy majd minél előbb elolvashassam őket. Már akkor könyvrajongó voltam.

Szokás szerint – mindig így teszek, ha egy könyvet a kezembe veszek − elolvastam a hátsó borító szövegét.

„A szőke lány némán húz egy vodkásüvegből. Az üveget gondosan visszaereszti egy fa tövébe, felegyenesedik, s néz rájuk, merev pillantással.

− Mondom, hogy svédül kell kérdezni!

− Hülye! − szól Lala nője. − Kérdezd te svédül! − És dühösen elmegy.

− Ingrid? − kérdi Anti bátortalanul.

− Ingrid Bergman, igen. A világsztár. − És halkan sírni kezd.”

Ebből a pár sornyi párbeszédből sok minden nem derült ki, de, gondoltam, nem válogatok, egy olvasást megér. Ha már ennyire szerencsés voltam, hogy ráakadtam a feltételnek megfelelő könyvre. A tartalomjegyzék hét fejezetet mutatott: Hétfő, Kedd, Szerda, Csütörtök, Péntek, Szombat, Vasárnap. Ebből már annyi világossá vált, hogy a regény egy hét története.

A könyv egy fiú és egy lány találkozásáról szól. Mindketten nyaralni indulnak a Balatonra. Nem együtt indulnak, út közben találkoznak össze, és együtt maradnak. A fiú azt ajánlja: húzzák meg magukat egy idegen nyaralóban, nem nehéz egy hétvégi házba betörni, és, ha nincsenek ott a tulajdonosok, pár napig zavartalanul ellehetnek. A fiú meg is találja a megfelelő nyaralót, ahol óvatosnak kell lenniük, hogy senki ne figyeljen fel rájuk, de sikerül elrejtőzniük, és a Balatonon jól érzik magukat. A regény a fiatalokról, a kettejük kapcsolatáról, a külvilághoz és más emberekhez való viszonyukról szól. Aztán letelik a hét, éppen összepakolnak, hogy indulnak haza, amikor jön a váratlan meglepetés. Hogy mi, azt nem írom le. Aki úgy dönt, hogy elolvassa, annak legyen igazi meglepetés. Azt viszont leírom, hogy ebben a könyvben számomra mi jelentett meglepetést. Nem az, hogy több tíz évet visszacsöppentem időben, és megjelent előttem az a környezet és az a kultúra, amelybe beleszülettem, és ami még a gyerekkoromat is végigkísérte, hanem az, ahogyan akkor – legalábbis a regény szerint − az emberek gondolkodtak és viselkedtek. A regénybeli fiú és lány összefut egy férfival, akivel a történet során többször is találkoznak, sőt, össze is barátkoznak. Az a férfi szeretné tudni, hogyan gondolkodnak a mai fiatalok. Ez számomra azért volt furcsa, mert a három szereplő első találkozása után úgy gondoltam, hogy a férfi legalább 50 éves, ki más is lehetne arra kíváncsi, hogy a „fiatalok” miről mit gondolnak, mint egy jó középkorú ember. Csakhogy egy következő jelenetből kiderült, hogy a férfi csupán a harmincas éveiben jár. Ezek szerint a 70-es években egy harmincas férfi már nem tartotta magát fiatalnak? Ma annak tartja magát. És egyáltalán nem úgy beszél a 18 évesekkel, mint a regénybeli férfi. Nekem a könyvben ez volt az igazi meglepetés.

A regény érdekessége volt még, hogy felidézte bennem a régi balatoni nyaralások emlékét. Gyermekkoromban a nyárhoz éppen annyira hozzátartozott a Balaton, mint a napsütés vagy a fagyi. Nem volt olyan év, hogy ne töltöttünk volna el legalább két hetet a Balatonnál. Akkoriban divat volt a „magyar tenger”, és szinte minden munkahely, nagyvállalat, gyár rendelkezett balatoni üdülővel, ahol olcsón hozzá lehetett jutni beutalóhoz. Igazi Paradicsom volt az a családoknak! És mi, gyerekek, imádtuk a Balatont! Szép nyarak voltak.

Bárány Tamás regényének elolvasásával én a Nagy Könyves Kihívás 30. pontját teljesítettem, mert ez egy olyan könyv, amely abban az évben jelent meg, amikor születtem. De teljesíthető vele a kihívás 41. pontja is, mert szerintem sokan vannak olyanok, akik Bárány Tamástól még nem olvastak semmit − egyébként én sem, de a lista azon pontját már egy másik könyvvel kipipáltam −, ha valaki még nem járt a Balatonon, de mindig el szeretett volna jutni oda, választhatja a 29. pontot, aki pedig a Balatonon született (ebben a könyvben a fiatalok Zamárdit és Szántódot már elhagyják, amikor kiszállnak az autóból, és letelepszenek), választhatja a lista 43. pontját is.

Ez a történet nem éppen mai, de játszódhatna akár ma is, és most is hasonló lenne. Amitől „retro”, az a környezet, ahol játszódik és a hangulat, ami átszövi a regényt. Ha valakinek illeszkedik a könyves kihívás bármelyik pontjához, és nem riad meg egy kis régi hangulattól, esetleg kimondottan nosztalgiára vágyik, vagy fel szeretné idézni az egykori kellemes, balatoni nyarakat, nyugodtan elolvashatja.

A mai fiatalok...

2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK TIZENHARMADIK  KÖNYVE – Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi – Kezdet

Kezdhetném azzal,  hogy nem gondoltam volna, hogy felnőttként tizenéveseknek szóló könyvet fogok olvasni, azt meg pláne nem, hogy elolvasom A Szent Johanna Gimi című könyvet. De ez, így azért nem igaz. Mert hallottam erről a könyvről, sőt, a teljes sorozatról, és azt is hallottam, hogy szeretik a fiatalok. És engem mindig is érdekelt, hogy milyen könyv az, amit sokan kedvelnek. Úgyhogy igenis, gondoltam rá, hogy egyszer elolvasom A Szent Johanna Gimit. Majd. Egyszer. Talán. Amikor épp nem mást olvasok. Egy társaságban egyébként egyszer szó esett erről a könyvről, egy gyermek- és ifjúsági irodalommal foglalkozó tanárnő említette, és én gyorsan megkérdeztem tőle, hogy olvasta-e, és hogy milyen. Azt mondta: nem rossz. És hogy szeretik a fiatalok. Én mindjárt visszakérdeztem, hogy van-e olyan jó, mint az Abigél. Azt felelte: nincs. Ez persze cseppet sem lekicsinylés. Nem volt az a tanárnő részéről sem. Nem könnyű feladat olyan jó regényt írni, mint az Abigél. Ember legyen a talpán, aki olyan jót ír! És nem is kell a két könyvet összehasonlítani, csupán felmerült bennem: vajon okoz-e ez a gimnáziumban játszódó regény akkora élményt a tizenéveseknek, mint egykor nekünk az Abigél. A tanárnővel folytatott beszélgetést csak azért említettem, hogy világossá váljon: miért is nem vettem azonnal a kezembe A Szent Johanna Gimit. Ha azt a választ kapom, hogy igen, ez van olyan jó, mint Szabó Magda könyve, akkor nyilván rohanok a könyvesboltba. Mert imádom az Abigélt. Na, de azt ki nem imádja? Persze, nem tudom… Mert valójában nem tudom, mit olvasnak ma a fiatalok. Az viszont tény: én elolvastam A Szent Johanna Gimi első kötetét, amelynek alcíme a Kezdet. És lehet, hogy ez még csak a kezdet…

Valójában azzal kellett volna kezdenem, hogy kerestem egy könyvet a Nagy Könyves Kihívás azon pontjához, hogy „egy könyv, amely egy gimnáziumban játszódik”. Hát, persze, hogy az Abigél ugrott be elsőként! Hiszen az egyik kedvenc regényem. Mint ahogyan Szabó Magdától még sok más könyv is. Még általános iskolás voltam, amikor egy tavaszi szünetben adták a televízióban az Abigél című tévéjátékot. Azonnal megszerettem. Kértem is a szüleimet, hogy vegyék meg nekem könyvben is. Megkaptam, és rögtön el is olvastam. De nemcsak én, hanem az összes barátnőm. Akkoriban nagy divat volt a suliban az Abigél. Mint most sok középiskolában A Szent Johanna Gimi. Szóval… kerestem a gimnáziumban játszódó könyvet, de nem akartam „ezredjére” is elolvasni az Abigélt. Tényleg nagyon szeretem, van olyan rész, amit már kívülről tudok, és bármikor szívesen újra olvasom, de most nem: elhatároztam, hogy a könyves kihívás során, ha tehetem, olyan könyveket veszek a kezembe, amelyeket ez idáig még nem olvastam. Ezért mondtam nemet Szabó Magda regényére. És akkor eszembe jutott A Szent Johanna Gimi. Úgy gondoltam: mikor máskor, ha nem most!

Kaptam tehát egy kölcsönkönyvet. Én legalábbis úgy gondoltam, hogy egy könyvet kapok. Gondoltam, elkérem az első részt, és kipipálom vele a könyves kihívás egyik pontját. No és közben kielégítem a kíváncsiságomat: mi is tetszik ma a tizenéveseknek. Az egyik kollégám hozta is otthonról a kért könyvet, sőt, meglepetésemre kettőt is. És a lánya üzenetét: szívesen kölcsönadja az első részt, de elküldi az ötödiket, is, mert azt is el kell olvasnom. Az ugyanis a legizgalmasabb, mert abban jönnek össze… Hogy ki kivel, azt akkor még nem tudtam. De nem baj, így volt érdekes! Sőt: még annál is érdekesebb!

 Elkezdtem olvasni a könyvet. „Egy gimi, ahová mindenki szívesen járna…” – olvasható az első kötet címlapján. És tényleg. Ahogy olvastam, elképzeltem, hogy biztosan nem lehet rossz a Szent Johannába járni. Mármint aki szeret középiskolába járni, mert ez rólam egykor cseppet sem volt elmondható. Nem szerettem a gimnáziumot. Nem tudom miért, mert maradandóan rossz élmények nem értek, senkivel nem voltam haragban, nem vesztem össze, örömmel eljárok az érettségi találkozókra, ahol még jól is érzem magam. Most, felnőttként semmi rossz élmény nem jut eszembe. Csak valahogy akkoriban nem szerettem mindennap odamenni és olyan dolgokról tanulni, aminek a nagy része nem érdekelt. Azt hiszem, ez volt a gond. Az általános iskola, később a főiskola, az egyetem, majd az újságíró akadémia sokkal több élményt okozott. Ez van: nem szerettem középiskolás lenni. De a könyv olvasásakor félretettem ezeket az érzéseket, úgy vetettem bele magam a történetbe. És történt ott minden: barátság, szerelem, szórakozás, heccelődés, az osztálytársak beszélgetnek, chatelnek, facebook-oznak, szó esik zenéről, sportról, moziról, filmekről, könyvekről, szóval zajlik az élet, ahogy a fiatalok körében a való életben is. Tizenévesen szerethető. Lehet drukkolni, hogy a szerelmesek egymásra találjanak. De milyen más a felnőtt gondolkodás! A főszereplő, Reni a jóképű, vagány, népszerű srácba, Cortezbe szerelmes, közben a komoly gondolkodású könyvmollyal, Arnolddal barátkozik, mert olyan jókat beszélgetnek az olvasmányélményeikről. Úgyhogy én már a regény harmadánál elbizonytalanodtam: értem én, az ötödik rész a legizgalmasabb, mert akkor jönnek össze… De vajon ki kivel? Renáta Cortezzel vagy Arnolddal? Elmosolyodtam: lehet, hogy ez a kérdés csak egy felnőtt olvasó fejében fordul meg? Lehet, hogy csak egy felnőtt gondolja úgy, hogy Cortez mellett Arnold is „benne van a pakliban”?

Hogy mi lesz a történet vége, nem tudom. Az első rész csupán a Kezdet. Ajánlani viszont tudom a fiataloknak. És nemcsak a középiskolásoknak. Sőt: én inkább az általános iskola felső tagozatosainak ajánlanám. Mert szerintem, bár, nem biztos, hogy jól látom, de ma a gimnazisták már komolyabbak, aki olvas, az komolyabb tárgyú könyveket olvas. A gimi utolsó két évében legalábbis biztosan. De szórakozni talán nekik sem rossz A Szent Johanna Gimi. Azért még egy ajánlás, ki nem hagynám: A Szent Johanna Gimi elolvasása után mindenképpen kerüljön sorra az Abigél!

A Szent Johanna Gimi első kötetének elolvasásával én a könyves kihívás 36. pontját teljesítettem, mert ez a könyv egy gimnáziumban játszódik. De választható a lista 6. pontja is, mert a könyv írója még nincs 30 éves, vagy a 9. pont, mert a könyvet nő írta.

Most már csak az a kérdés: kíváncsi vagyok-e arra, hogy Renáta Cortezzel vagy Arnolddal jön össze? (Persze, még mindig gondolkodom, hogy a második verzió csak az én agyamból pattant-e ki…) Mert ha igen, éppen jöhetne a regény ötödik kötete, amelyből ez kiderül. És akkor kipipálhatnám vele a könyves kihívás 6. pontját…