A múlt fogságában

2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK HUSZONEGYEDIK KÖNYVE – Richard Russo: A múlt fogságában

Egy Pulitzer-díjas könyvet kerestem a Nagy Könyves Kihíváshoz, így találkoztam Richard Russo regényével. A könyvet a szerző 2001-ben írta, az eredeti címe pedig Empire Falls. Annak ellenére, hogy Pulitzer-díjas, erről a regényről korábban még nem hallottam. Most átnéztem a Pulitzer-díjas könyvek listáját, és amelyik regényt nem ismertem, annak utána néztem. Több könyvet is kiválasztottam, amelyekről úgy gondoltam, érdemes elolvasni, próbáltam is mindjárt kategóriába sorolni őket, mert ugye a Pulitzer-díjas könyvek közül is csak egyet kell elolvasni a könyves kihívás során, de, gondoltam, a nekem tetsző regényt biztosan be tudom sorolni más kategóriába is. Feltéve, ha meg tudom szerezni. Richard Russo regénye megvolt a könyvtárban, úgyhogy kivettem. Már akkor sejtettem, hogy valószínűleg nem mint Pulitzer-díjas könyv szerepel majd az olvasási listámon, de azt is éreztem, hogy mindenképpen el kell olvasnom, mert tetszeni fog. Mindkét sejtésem beigazolódott.

A könyvről elsőként annyit írnék: jó nagy méretű és borzasztó nehéz. Nem is rövid, mert 454 oldal, ráadásul jó nagy oldalakkal! Ezt csak azért jegyzem meg, mert érdemes tudni, hogy ez nem az a könyv, amit az ember lazán bedob a táskájába, és bárhol, ahol van, olvas. Szóval jól gondolja meg, aki belevág! A könyv borítója viszont igen csábító. Olvasható rajta, hogy a regény nemzetközi bestseller, az, hogy Pulitzer-díjat nyert, és a címlap alján látható egy idézet a New York Times-ból (nagyon szeretem, ha egy könyv alján van idézet, ezért a saját regényeimen, a Napfényes Riviéra, az Incognito és a Hepi Börszdéj borítóján  is van). Az idézet itt így szól: „Felkavaró, érzelmekkel és feszültséggel teli, mesterien felépített regény. Megérdemelten találták méltónak a Pulitzer-díjra”. Ez is bizalomgerjesztő. No és a címlapon lévő fotók is, amelyekből egyértelműen kiderül, a képek filmkockák, tehát a regényből egy film is készült. Ráadásul ott a felirat: „Egy kisvárosban is történhetnek nagy dolgok.” Tényleg csábító.

Hogy a regénybeli kisvárosban nagy dolgok történnek-e, azt ki-ki ítélje meg maga. Szerintem, amik történnek, azok nem nagy dolgok. Sokkal inkább hétköznapi dolgok, amelyek – azt nem mondom, hogy mindannyiunkkal, de – naponta megtörténnek. Épp úgy, mint a regénybeli Empire Falls városában. A regény egy kis felvezetéssel, visszatekintéssel kezdődik, amelyből kirajzolódik a Whiting család története. Ez a család meghatározó a kisváros életében, olyannyira, hogy ma is a család egyik tagja, a várost felvirágoztató nagyvállalkozó özvegye, Mrs. Whiting irányítja. Természetesen a háttérből. Ott a polgármester, a rendőrfőnök, az iskolaigazgató, a lelkész és több vendéglátóhely tulajdonosa, de a városban mégiscsak az idős asszony a főnök. És persze minden titkok tudója. Kisváros, tehát mindenki ismer mindenkit, sokan sok mindent tudnak, vagy tudni vélnek, és egy-egy szereplő sorsa összefonódik, vagy a múltban, vagy a jelenben. A regény főszereplője Miles, a középkorú férfi, aki, ki tudja, mióta vezeti az Empire Grill elnevezésű éttermet, amely – természetesen – Mrs. Whiting tulajdona.  A vendégek be-betérnek az étterembe, köztük az Ezüstróka, akivel Miles felesége összeszűrte a levet és éppen házasodni készülnek, vagy éppen Jimmy Minty, a rendőr, aki úgy gondolja, valaha barátok voltak, és érdemes lenne tartani a jó kapcsolatot, pláne, hogy tizenéves gyerekeik nemrég még egy pár voltak, és még bármikor lehetnek. Az Empire Grill személyzete közt ott van Miles testvére, örök szerelme, és néha napján még a férfi apja is besegít, persze kizárólag csak a pénzért. A regényben Miles kapcsolatrendszere, rokonai, barátai, ismerősei és a városlakók révén rajzolódik ki, milyen is volt, és milyen is ma az élet Empire Fallsban. S miközben a városka lakói élik mindennapjaikat, és abban reménykednek, hogy a városon át-áthaladó fehér limuzinból valaki olyan száll ki, aki megveszi a gyárat, és Empire Falls újra felvirágzik, Miles gondolatai el-elkalandoznak a múltba. Kiderül, egykor mi történt Miles édesanyjával, miért hagyta abba a férfi a főiskolát és miért nem tud kiszabadulni az Empire Grill „fogságából”.

Tetszett a könyv. Szeretem, ha egy történet a jelenben játszódik, de a miértekre a múltban találjuk meg a választ. Kedvelem, ha a szereplők gondolatai útján kirajzolódik a régmúlt, és értelmet kap a jelen. Szeretem, ha a rejtélyek fokozatosan derülnek ki, akkor, amikor a főszereplő számára is világossá válik, valójában mi történt. Richard Russo jól szövi a történetet, világos, hogy mikor vagyunk a jelenben és mikor a múltban, a történet lendületes, és nagyon tetszett a regény stílusa. Szerintem Richard Russo nagyon jól ír. A könyv elolvasása után két dologra lettem kíváncsi: a regényből készült filmre és Richard Russo más könyvére is.

A filmet már megnéztem. A könyvhöz képest csapnivaló. Ha nem tudom, hogy mit nézek, és nem akartam volna végignézni, szerintem már az elején abbahagytam volna. A film a közepétől persze kicsit jobb, de nem túl érdekfeszítő. Össze sem lehet hasonlítani a könyvvel. Ennyit a filmről. Richard Russo újabb regénye pedig már a polcomon hever, és arra vár, hogy elolvassam. Nemsokára sor kerül rá!

El ne felejtsem: amikor a könyvet a kezembe vettem, úgy gondoltam, biztosan tudom vele teljesíteni a könyves kihívás azon pontját, mely szerint szerelmi háromszög van benne. Jó volt a megérzésem, van benne. Úgyhogy én A múlt fogságában című könyv elolvasásával így a Nagy Könyves Kihívás 34. pontját teljesítettem. De választható a lista 18. pontja is, mert ez egy Pulitzer-díjas mű, a 3. pont, mert a regényből film is készült, 13. pont, mert a történet egy másik országban játszódik, a 24. pont is, mert ezt a könyvet akár a borítója alapján is ki lehet választani, ha valaki még nem olvasott semmit Richard Russotól, akkor választhatja a 41. pontot is, kipipálható vele a lista 44. pontja is, mert ez a könyv eredetileg nem az anyanyelvünkön íródott.

Richard Russo regénye tetszett. A Nagy Könyves Kihívás során elolvasott könyvek közül eddig ez a kedvencem. Sőt: azt hiszem, Richard Russo személyében új kedvenc íróra találtam. Ennek azért is örülök, mert John Updike halála óta nem volt kedvenc külföldi kortárs íróm. De talán most Richard Russo betöltheti ezt a posztot.

Ha valaki szereti az olyan regényeket, amelyekben egy szereplő visszaemlékezésein át ismerhető meg a teljes történet, annak ajánlom A múlt fogságában című könyvet. De, annak ajánlom a saját regényeimet is, mert mindhárom könyvem, a Napfényes Riviéra, az Incognito és a Hepi Börszdéj szerkezete is hasonló.