Feketén-fehéren

2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK HUSZONHATODIK KÖNYVE – Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót

A könyvvel való találkozásom története éppen úgy kezdődött, mint Richard Russo könyvével, A múlt fogságában című regénnyel (amelyről egy korábbibejegyzésemben írtam): a könyves kihíváshoz egy Pulitzer-díjas regényt kerestem. Mint már írtam, ezek közül több könyv is felkeltette az érdeklődésemet, és több regényről elolvastam, miről szól, hogy megtudjam, vajon tényleg érdekelne-e. Bár a lista ezen pontjához csupán egyetlen könyv választható, több Pulitzer-díjas regényt is kerestem, sőt, ki is kölcsönöztem a könyvtárból. Köztük volt Harper Lee könyve is. A Ne bántsátok a feketerigót című regényről már hallottam, és mindenkitől kizárólag jót. Úgyhogy elhatároztam, hogy mindenképpen elolvasom. Biztos voltam benne, hogy ezzel a könyvvel teljesítem a kihívás azon pontját, mely szerint el kell olvasni egy Pulitzer-díjat nyert alkotást.

A könyv egy gyermek szemszögéből mutatja be a történetet. A kislány, Scout fiútestvérével, Jemmel nyári vakációját tölti a harmincas évek Amerikájában, egy alabamai kisvárosban. Apjuk, Atticus, aki ügyvéd, anyjuk halála óta egyedül neveli őket. A kislány és a fiú nagyon jó testvérek, ez minden mozdulatukból kiderül. Aranyosak, szeretetreméltóak, és okosak, úgy élik mindennapjaikat, mint a többi gyerek, talán a fantáziájuk kicsit élénkebb az átlagnál, így, amikor csatlakozik hozzájuk egy a vakációját a városban töltő harmadik gyermek, Dill is, színdarabokat játszanak. A nem kis gúnnyal átszőtt történetek főszereplője egyik szomszédjuk, a titokzatos Boo, a zárkózott férfi, akiről sokat tudnak, de még soha nem látták, a gyerekekben ezért egyszerre él a kíváncsiság és a félelem. Az olvasó persze tudja, hogy Boo nem rossz ember, a történet sejteti, hogy a mumusnak tartott férfi az, aki rendszeresen apró ajándékokat helyez el az út menti fa odújában, hogy azzal a két gyermeknek örömet okozzon. 

A regényben a gyermekek apja mindent megtesz, hogy fiát és lányát tisztességre, becsületre és szeretetre nevelje, ami nem könnyű abban a városban, ahol elharapódzik a fajgyűlölet, a történetet átszövi a fehérek és feketék közötti ellentét. A regényben aztán hirtelen ez kerül középpontba. A félelmetes Boo alakját egyik napról a másikra elfelejtik a gyerekek (ez az olvasónak, legalábbis nekem egy kicsit furcsa volt, mert addig Scout és Jem állandóan szegény Boo dolgain szórakozott, de közben sejtettem, hogy azért Boo a történetből csak ideiglenesen, nem végleg tűnik el), mert családjukat támadják, apjukat négerbarátnak titulálják azért, mert ügyvédként elvállalja egy fehér nő megerőszakolásával vádolt fekete férfi védelmét. A regényben a kegyetlen fajgyűlölet az ártatlan gyermeki gondolatokon keresztül tárul az olvasó elé, ami különlegessé teszi az egyébként sem mindennapi történetet.

A regény nagyon tetszett. Az idén, a Nagy Könyves Kihívás során olvasott regények közül most már ez a kedvencem. Nem tudtam, de kiderült, hogy a regényből film is készült, elképzelhető, hogy megnézem. Bár, a könyvek után a filmekben gyakran csalódom. De, ha időm engedi, azért szánok majd rá egy-két órát. Mert azért egy Oscar-díjas filmről beszélünk. 

De ami ennél is érdekesebb: kicsit utána olvastam a könyvnek és a szerzőnek, akiről megtudtam, hogy ez a könyv az első és egyetlen regénye. Most viszont kiderült, hogy van másik könyve is, amit nemsokára kiadnak. Annak ellenére, hogy a szerző, Harper Lee korábban azt vallotta, több könyvet nem akar írni. Valójában nem is írt. Egy eltűntnek hitt, korábbi kéziratának bukkantak nyomára, amelyről nem tudták, hol van. Ez a könyv az első regény kislány alakjának, Scoutnak a felnőttkori története, vagyis a Ne bántsátok a feketerigót folytatása, annak ellenére, hogy a kiadásra váró kézirat hamarabb született meg. Harper Lee ma 88 éves és egy otthonban él. Állítólag számára is meglepetés volt a kézirat előkerülte, és örül annak, hogy megjelenik egy újabb könyve. Azt is állítják, hogy a Ne bántsátok a feketerigót valójában egy tervezett trilógia első része. Hogy mi az igazság, nem tudni. Egy azonban biztos: ha lesz újabb Harper Lee könyv, biztosan elolvasom!

A Ne bántsátok a feketerigót című könyv elolvasásával a Nagy Könyves Kihívás 18. pontját teljesítettem, mert ez egy Pulitzer-díjas mű. De választható a lista 9. pontja, mert a könyvet nő írta, a 3. pont, mert a regényből film is készült, a 13. pont, mert a történet egy másik országban játszódik, ha valaki mindig is szeretett volna eljutni Amerikába vagy konkrétan Alabamába, akkor kipipálhatja vele a lista 29. pontját, a regény vége akár meg is ríkathat valakit, az választhatja a 38. pontot, de választható a 41. pont is, mert aki ezt a könyvet nem olvasta, az még Harper Lee-től nem olvasott semmit, és a 44. pont is teljesíthető a regénnyel, mert ez a könyv eredetileg nem az anyanyelvünkön íródott.

Mindenkinek jó szívvel ajánlom Harper Lee könyvét. Nem véletlen a Pulitzer-díj és az sem, hogy a Ne bántsátok a feketerigót világszerte 40 millió példányban kelt el. Szerintem aki elolvassa, nem fog csalódni.