2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK HUSZONHATODIK KÖNYVE – Harper
Lee: Ne bántsátok a feketerigót
A könyvvel való találkozásom története éppen úgy kezdődött,
mint Richard Russo könyvével,
A múlt fogságában című regénnyel
(amelyről egy korábbibejegyzésemben írtam): a könyves kihíváshoz egy Pulitzer-díjas regényt kerestem.
Mint már írtam, ezek közül több könyv is felkeltette az érdeklődésemet, és több
regényről elolvastam, miről szól, hogy megtudjam, vajon tényleg érdekelne-e.
Bár a lista ezen pontjához csupán egyetlen könyv választható, több Pulitzer-díjas
regényt is kerestem, sőt, ki is kölcsönöztem a könyvtárból. Köztük volt Harper
Lee könyve is. A Ne bántsátok a feketerigót című regényről már hallottam, és
mindenkitől kizárólag jót. Úgyhogy elhatároztam, hogy mindenképpen elolvasom.
Biztos voltam benne, hogy ezzel a könyvvel teljesítem a kihívás azon pontját,
mely szerint el kell olvasni egy Pulitzer-díjat nyert alkotást.
A könyv egy gyermek szemszögéből mutatja be a történetet. A
kislány, Scout fiútestvérével, Jemmel nyári vakációját tölti a harmincas évek
Amerikájában, egy alabamai kisvárosban. Apjuk, Atticus, aki ügyvéd, anyjuk
halála óta egyedül neveli őket. A kislány és a fiú nagyon jó testvérek, ez
minden mozdulatukból kiderül. Aranyosak, szeretetreméltóak, és okosak, úgy élik
mindennapjaikat, mint a többi gyerek, talán a fantáziájuk kicsit élénkebb az
átlagnál, így, amikor csatlakozik hozzájuk egy a vakációját a városban töltő
harmadik gyermek, Dill is, színdarabokat játszanak. A nem kis gúnnyal átszőtt
történetek főszereplője egyik szomszédjuk, a titokzatos Boo, a zárkózott férfi,
akiről sokat tudnak, de még soha nem látták, a gyerekekben ezért egyszerre él a
kíváncsiság és a félelem. Az olvasó persze tudja, hogy Boo nem rossz ember, a
történet sejteti, hogy a mumusnak tartott férfi az, aki rendszeresen apró
ajándékokat helyez el az út menti fa odújában, hogy azzal a két gyermeknek
örömet okozzon.
A regényben a gyermekek apja mindent megtesz, hogy fiát és lányát
tisztességre, becsületre és szeretetre nevelje, ami nem könnyű abban a
városban, ahol elharapódzik a fajgyűlölet, a történetet átszövi a fehérek és
feketék közötti ellentét. A regényben aztán hirtelen ez kerül középpontba. A
félelmetes Boo alakját egyik napról a másikra elfelejtik a gyerekek (ez az
olvasónak, legalábbis nekem egy kicsit furcsa volt, mert addig Scout és Jem
állandóan szegény Boo dolgain szórakozott, de közben sejtettem, hogy azért Boo
a történetből csak ideiglenesen, nem végleg tűnik el), mert családjukat
támadják, apjukat négerbarátnak titulálják azért, mert ügyvédként elvállalja
egy fehér nő megerőszakolásával vádolt fekete férfi védelmét. A regényben a
kegyetlen fajgyűlölet az ártatlan gyermeki gondolatokon keresztül tárul az
olvasó elé, ami különlegessé teszi az egyébként sem mindennapi történetet.
A regény nagyon tetszett. Az idén, a Nagy Könyves Kihívás
során olvasott regények közül most már ez a kedvencem. Nem tudtam, de kiderült,
hogy a regényből film is készült, elképzelhető, hogy megnézem. Bár, a könyvek
után a filmekben gyakran csalódom. De, ha időm engedi, azért szánok majd rá
egy-két órát. Mert azért egy Oscar-díjas filmről beszélünk.
De ami ennél is
érdekesebb: kicsit utána olvastam a könyvnek és a szerzőnek, akiről megtudtam,
hogy ez a könyv az első és egyetlen regénye. Most viszont kiderült, hogy van
másik könyve is, amit nemsokára kiadnak. Annak ellenére, hogy a szerző, Harper
Lee korábban azt vallotta, több könyvet nem akar írni. Valójában nem is írt.
Egy eltűntnek hitt, korábbi kéziratának bukkantak nyomára, amelyről nem tudták,
hol van. Ez a könyv az első regény kislány alakjának, Scoutnak a felnőttkori
története, vagyis a Ne bántsátok a feketerigót folytatása, annak ellenére, hogy
a kiadásra váró kézirat hamarabb született meg. Harper Lee ma 88 éves és egy
otthonban él. Állítólag számára is meglepetés volt a kézirat előkerülte, és
örül annak, hogy megjelenik egy újabb könyve. Azt is állítják, hogy a Ne
bántsátok a feketerigót valójában egy tervezett trilógia első része. Hogy mi az
igazság, nem tudni. Egy azonban biztos: ha lesz újabb Harper Lee könyv,
biztosan elolvasom!
A Ne bántsátok a feketerigót című könyv elolvasásával a Nagy
Könyves Kihívás 18. pontját teljesítettem, mert ez egy Pulitzer-díjas mű. De
választható a lista 9. pontja, mert a könyvet nő írta, a 3. pont, mert a
regényből film is készült, a 13. pont, mert a történet egy másik országban
játszódik, ha valaki mindig is szeretett volna eljutni Amerikába vagy konkrétan
Alabamába, akkor kipipálhatja vele a lista 29. pontját, a regény vége akár meg
is ríkathat valakit, az választhatja a 38. pontot, de választható a 41. pont
is, mert aki ezt a könyvet nem olvasta, az még Harper Lee-től nem olvasott
semmit, és a 44. pont is teljesíthető a regénnyel, mert ez a könyv eredetileg
nem az anyanyelvünkön íródott.
Mindenkinek jó szívvel ajánlom Harper Lee könyvét. Nem
véletlen a Pulitzer-díj és az sem, hogy a Ne bántsátok a feketerigót világszerte 40 millió
példányban kelt el. Szerintem aki elolvassa, nem fog csalódni.
