A közösségi oldalak tele vannak idézetekkel, sokan osztják, és osztják a
pozitív gondolatokat. Nincs ezzel semmi baj. Született optimista és a pozitív
életszemlélet híve vagyok. De biztos, hogy a pozitív életszemléletet silány, semmitmondó
és pongyola fogalmazású gondolatokkal kell népszerűsíteni? Biztos, hogy egy-egy bloggernek kell „osztania az észt” olyan szavakkal, hogy „szívás”, „nem oké”
vagy „baromság”? Nem hiszem. Hiszen pozitív gondolatokat a világirodalomban
regényekben és versekben írók és költők is írtak és írnak. Mi lenne, ha már
idézünk, inkább irodalmi művekből idéznénk? Elhatároztam, hogy idén ezt teszem!
Versekből, regényekből idézve megmutatom, mennyivel szebben vagy frappánsabban
ki lehet fejezni a pozitív életszemléletet, mennyivel több bölcsesség rejlik
egy-egy irodalmi mű pár sorában, mint egy blogger „okoskodásában”, és mennyivel
többet mondanak, mint néhány odavetett sor, amelyek gyakran olyanok, mintha
csak egymás után hányták volna őket, s amelyek között sokszor semmi
összefüggés, csupán minden tartalom nélkül arra buzdítanak, hogy mosolyogj,
mert minden nap csodálatos, és csakis rajtad múlik, hogy aznap mi történik
veled. Hát… jó lenne…
Az élethez, persze, érdemes pozitívan hozzáállni. De senki ne mondja, hogy minden nap azt csinálunk, amit csak akarunk, és minden pillanatban jól tudjuk érezhetjük magunkat, mert az csakis rajtunk múlik. Ha így lenne, nem történnének a világban sehol tragédiák. Legfeljebb azt próbálhatjuk meg, hogy nem foglalkozunk az apró bosszúságokkal, és megtaláljuk, és tudunk örülni az élet apró örömeinek. És, persze, a saját sorsunkat a kezünkbe vesszük, mert a döntéseket, ha nehéz is, de magunknak kell meghoznunk.
Tegnap a
facebook oldalamon megosztottam egy Márai Sándor idézetet, amely
az olvasásról szól.
"Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni. Az író fecseghet; de te olvass szűkszavúan. Minden szót, egymás után, előre és hátra hallgatózva a könyvben, látva a nyomokat, melyek a sűrűbe vezetnek, figyelni a titkos jeladásokra, melyeket a könyv írója talán elmulasztott észlelni, mikor előrehaladt műve rengetegében."
(Márai Sándor: Füves könyv)
Ez volt az első idézet, amellyel mindenkit arra buzdítok,
hogy verseket, regényeket olvasson, és közben nézzen a sorok mögé. A versek
sok-sok bölcsességet rejtenek, a regényekben pedig számtalan olyan szereplőt
keltenek életre az írók, akik pozitívan szemlélik a világot, érdemes az általuk
kimondott gondolatokat elolvasni.
Ebben az évben minden nap megosztok egy ilyen idézetet itt és a
facebook oldalamon is, és
azt is odaírom, melyik irodalmi műből való. Még az is lehet, hogy valaki nemcsak az ezt
az egy-két sort olvassa el, hanem kedvet kap ahhoz, hogy a verset vagy regényt
is a kezetekbe vegye.
A mai idézet:
"Hát lehet
valaki boldogtalan? Ó, hát mit számít a bajom, a bánatom akkor, ha tudok boldog
lenni?! Tudja, én nem értem, hogyan mehet el valaki egy fa mellett, ha nem lesz
boldog, hogy látja. Hogyan beszélhet egy emberrel, ha nem lesz boldog, hogy
szereti! Ó, csak én nem tudom kifejezni... és hány meg hány olyan gyönyörű
dolog van a világon, amelyeket még a legelveszettebb ember is gyönyörűnek
talál?! Nézze meg a kisgyermeket, nézze meg Isten szép hajnalát, nézze meg a
fűszálat, hogyan nő, nézzen annak a szemébe, aki ránéz önre és szereti
önt..."
(Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A
félkegyelmű)