Mindig van remény!

Mint arról már korábbi bejegyzéseimben is írtam, úgy gondoltam, ebben az évben minden nap megosztok egy irodalmi műből idézett, pozitív életszemléletet sugalló gondolatot. Nem azért, mert divat, hanem, egyrészt azért, mert született optimista vagyok, és igyekszem pozitívan állni a világhoz és erre ösztönzök másokat is, másrész – és sokkal inkább – azért, mert a közösségi portálokat ellepte azoknak a bloggereknek az „okoskodása”, akik gyakran csupán egymás után hányt sorokkal, minden tartalom nélküli szövegekkel buzdítanak arra, hogy mosolyogj, mert minden nap csodálatos, és csakis rajtad múlik, hogy aznap mi történik veled. Hogy mit gondolok ezekről az idézetekről, idei első bejegyzésemben megírtam, aki kíváncsi rá, elolvashatja ITT.

Én úgy gondolom, sokkal kellemesebb lenne, ha irodalmi művekből olvashatnánk a pozitív életszemléletet sugalló gondolatokat. Úgyhogy ebben az évben versekből, regényekből idézve itt és a facebook oldalamon is megmutatom, mennyivel szebben vagy frappánsabban ki lehet fejezni a pozitív életszemléletet, mennyivel több bölcsesség rejlik egy-egy irodalmi mű pár sorában, mint egy blogger „okoskodásában”.

A mai idézet:

Ma egyébként, annak ellenére, hogy „farkasordító” hideg volt, és megérkezett az első hó, sok vidám emberrel találkoztam, akik Sóstón a tavon és Nyíregyházán a Bujtosi Városliget taván korcsolyáztak, szánkóztak, volt, aki még jégkorongozott is.

Jó volt látni, hogy megtalálják az élet apró örömeit.