„Hogy tudsz ennyit olvasni?” Idén a már sok-sok éve
napirenden lévő „Hogyan tudsz ilyen csinos maradni?” mellett ez volt az a
kérdés, amelyet a legtöbben feltettek nekem. Arra a kérdésre, hogy mi az oka
annak, hogy még mindig ennyire vékony vagyok, mindig szoktam valamit
válaszolni, általában azt, ami éppen az eszembe jut, például, hogy nem gyakran
eszem zsíros ételeket (bár a látszat ellenem szól: éppen malac hús sül a
sütőmben), amikor csak tehetem, nem eszem fehér lisztet (bár nemrég vettem ki a
sütőből egy adag sajtos-sós süteményt), hogy nagyon ritkán eszem süteményt,
mert nem nagyon szeretem az édességet (ez a süteményekre tényleg igaz, nem
igazán tudom megkívánni, ellentétben a csokoládéval…), vagy hogy cukor nálam nincs
is itthon (na, ez legalább évek óta igaz). Szóval valamiféle válasszal mindig
szolgálok – bár ha teljes bizonyossággal tudnám, hogy hogyan tudom megőrizni az
alakom, akkor erről írnék könyvet. Biztosan sokakat érdekelne. De, ha már erről
is a könyv jutott eszembe, térjünk vissza az idei év másik gyakori kérdésére:
hogyan tudok ennyit olvasni? Erre is mindig adok valamiféle választ.
A kérdés azért aktuális, mert teljesítettem 2015. Nagy
Könyves Kihívását, ami abból állt, hogy ebben az évben 50 megadott szempont
szerint kellett összeválogatni és elolvasni 50 könyvet, ami valójában 53 volt,
mert az egyik olvasmánynak trilógiának kellett lennie. Akit érdekel, hogyan
állt össze a lista, melyek voltak, a kritériumok, az év eleji bejegyzésemben
ITT elolvashatja. A kihívás során végig blogot vezettem, hogy milyen könyveket olvastam el, és azok tetszettek-e, azt a korábbi bejegyzéseimben mindenki megnézheti. Felállítottam egy TOP listát is a legjobbnak tartott könyvekről, ezeket mindenkinek ajánlom.
1. Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
2. Pierre La Mure: Moulin Rouge
3. Richard Russo: Sóhajok hídja
+ kedvenc, ami épp csak lecsúszott a "dobogóról": John O'Farrell: A férj, aki elfelejtette a feleségét
A könyvkihívást már jóval év vége előtt teljesítettem, az
olvasást persze folytattam, úgyhogy ebben az évben 61 könyvet olvastam el. Jó
móka volt!
És akkor a válasz a kérdésre, hogyan tudok ennyit olvasni?
Amikor azt kérdezik, mikor olvasok, akkor azt felelem:
„Amikor nem írok.” És tényleg. Akkor olvasok, amikor írni már fáradt vagyok. Három
év alatt három regényt írtam meg, úgyhogy most, három könyv megjelenése után
tűnt csak igazán fel, mennyi időt töltök írással, most, amikor elhatároztam,
hogy kicsit pihenek, kevesebbet írok, és többet olvasok. Sokan panaszkodnak,
hogy este már túl fáradtak olvasni. Mivel a regényírás nagyon megterhelő és
agyat dolgoztató munka, én úgy vagyok vele, hogy írni vagyok túl fáradt, és
ahhoz képest az olvasás semmi: a történetet ott készen kapom, már csak el kell
olvasni. Úgyhogy főként este, amikor írni már fáradt vagyok, akkor olvasok.
De olyan is előfordul, hogy napközben is a kezembe kerül a
könyv. Például néha a TV-ben a konyhában, miközben ebédelek is olvasok. Ez
akkor fordul elő, ha nem csupán pár percem van arra, hogy egyek, hanem mondjuk,
van egy órám a következő forgatásig, és éppen nincs olyan műsorom, amit elő
kellene készítenem a vágáshoz. Nem mondom, hogy gyakran van ilyen, de
előfordul. Ezért örülök annyira a születésnapomra kapott e-book olvasónak, mert
emlékszem, volt olyan könyv, amelyet idén olvastam, ami majdnem másfél kilót
nyomott; azt hurcolni a táskámban felért egy edzéssel. De ebben az évben volt
olyan alkalom, amikor egy-két órát is várnom kellett arra, hogy egy
rendezvényen interjút készíthessek, milyen jó is volt akkor elővenni a táskából
az olvasnivalót! És, persze, olyankor is olvasok, amikor várok valamire vagy
valakire. Amikor 10-15 percem van indulásig, már felöltöztem, és nem akarok
semmibe kezdeni, mert 10 perc alatt mire is jutnék. Éppen ilyen pillanatok azok
is, amikor jön hozzám valaki, várom, de már nincs sok idő, úgyhogy megint csak
nem kezdek hozzá semmihez. Néhány oldal elolvasására éppen alkalmasak ezek a
percek is. És az olvasásban az a nagyon jó, hogy bármikor el lehet kezdeni, és
bármikor abba lehet hagyni. Nem jár semmiféle kipakolással, kosszal, csak le
kell tenni a könyve, és, mintha mi sem történt volna, zajlik tovább az élet.
Csak éppen volt néhány értelmes, szórakoztató percem. Tudom, sokan az ilyen
percekben bekapcsolják a TV-t. Hát én nem azt teszem. És este sem.
Higgyétek el, remekül megvagyok úgy, hogy csak hírből tudom,
ki az a Berki Krisztián. És hogy egy percet nem láttam az Éjjel-nappal Budapest
vagy az Édes élet adásaiból, nem tudom, kik a szereplők és mi történik velük.
Sokan mondják, hogy nincs idejük olvasni, ez éppen olyan, mintha én azt
mondanám, hogy nekem nincs időm TV-t nézni. Mert ez pusztán választás kérdése. Mindenki választhat, hogy a televíziót nézi
vagy olvas. Egyébként lehet választani mindkettőt. Napi egyetlen óra olvasással
egy hét alatt el lehet olvasni egy átlagos hosszúságú regényt. Aki nem egész
este TV-t néz, annak belefér az idejébe az olvasás is. És, véleményem szerint,
sokkal jobban szórakozik. Gondoljátok csak át: egy év múlva emlékeztek majd
arra, hogy Berki Krisztiánékkal mi történt az adott műsorban (címet azért nem
írok, mert nem tudom, hogy a két említett sorozat közül melyikben szerepel),
vagy hogy a képernyőn futó valóságshow két szereplője összeveszett-e valamin,
és pontosan min? Szerintem nem fogtok rá emlékezni, és nem is kell emlékezni
rá, mert nem számít. Egy jó könyvre viszont emlékeznétek. Sok évvel később is. Vannak
persze jó filmek, egy-két beszélgetős műsor, amiket érdemes megnézni, és ha
valaki nagyon szereti a sportot, akkor valamelyik csatornán biztos, hogy talál
magának igényes és szórakoztató nézni valót, de mellé még elférnek a könyvek. Aki
szeret olvasni, az nyilván egyetért velem, aki nem olvas, az hátha kipróbálja…
Ja, és a házimunka: nekem sem azért van ennyi időm olvasni,
mert bejárónőm van. Nincs bejárónőm, magam vásárolok, főzök, mosok, takarítok,
vasalok, és teszem, amit a mindennapi életben tenni kell. A nap nekem is éppen
24 órából áll. Aki azzal jön, hogy nincs ideje olvasni, mert neki otthon mennyi
mindent kell csinálnia, gondolja át a napirendjét. Lehet, hogy van, akinél így
van, de mindenkinél biztos, hogy ez az ok? Tudja, hogy kik az Édes élet
szereplői? Ismeri Berki Krisztiánt? Van fogalma arról, mi történik az Éden Hotelben?
Mert nekem nincs. Ezért tudok ennyit olvasni.
És a kedvencem: „Neked könnyű…!” Vannak olyan emberek,
akiktől ez rendszeres válasz mindkét sláger kérdésre, akár arról van szó, hogy
hogyan tudok ennyit olvasni vagy éppen arról, hogy miért vagyok még mindig
ilyen vékony. „Neked könnyű…!” Miért is???
És olyan is van, aki egyszerűen így reagál: „Én is
tudnék ennyit olvasni, csak nincs rá időm.” Persze…
Ugyanezek, persze, azt is mondják: „Én is írhatnék regényt,
csak nincs rá időm.”
Na, persze…
Kellemes Szilveszter estét, boldog új évet, sok-sok jó könyvet és rengeteg
felejthetetlen olvasmány élményt kívánok mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése