Majomház

2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK NEGYVENKETTEDIK KÖNYVE – Kurt Vonnegut: Majomház

Azt, hogy ezt a könyvet megismertem és elolvastam (ahogyan eddig már több könyvet is) a Nagy Könyves Kihívásnak köszönhetem. Korábbi bejegyzésemben már írtam, milyen előnyei vannak annak, hogy belevágtam a könyvkihívás teljesítésébe, most már azt is mondhatom − és, talán ismétlem magam, talán nem, már nem igazán emlékszem −, hogy annak is örülök, hogy a  Nagy Könyves Kihívás, ha csak az interneten is, de összeismertetett olyan emberekkel, akik szintén szeretnek olvasni, és ötleteket adnak ahhoz, mit olvassak. A közösségi portálon írt ugyanis egy könyvbarát Vonnegut egyik művéről, amelynek címe Harrison Bergeron. Ezt az írást eredetileg a könyvkihívás azon pontjához ajánlották, amely egy olyan mű elolvasását írja elő, amely a jövőben játszódik. A tartalmáról csak annyit írtak, hogy ebben a jövőben játszódó történetben az emberek egyenlőek, mégpedig azért, mert a hátrányügyi miniszter erről gondoskodik. Aki például túl okos, annak a fülében gondolkodászavaró készüléket kell viselnie, aki túl jól mozog, annak ólomsúlyokat kell magán hordania, aki pedig túl szép, annak maszkkal kell eltakarnia az arcát. Nos, ennyit tudtam erről a műről, de ennyi is felkeltette az érdeklődésemet. Később kiderült, hogy ez nem regény – sajnos, mert szívesen olvastam volna −, csak egy novella, úgyhogy keresni kezdtem. Meg is találtam a Majomház című kötetben. Gondoltam, akkor ezt a könyvet olvasom el ahhoz a ponthoz, amely szerint el kell olvasni egy novellás kötetet.

A Harrison Bergeron című novella tetszett. És ezen kívül még több novella is. A témák változatosak. Az Ezúttal ki vagyok?, amelyet szintén élmény volt olvasni, például egy színjátszókör tagjairól szól (persze, hogy tetszett, amikor imádom a színházat), de tetszett az Ádám című novella is, amelyben frissen apukává vált férfiak a főszereplők, és nagyon jó volt A hazugság című írás is. A kötet érdekessége, hogy több novella is a jövőben játszódik, a már említett Harrison Bergeronon kívül például a Holnap, holnap, holnap is, amelynek helyszíne a Föld, de azt úgy képzeli el 2158-ban az író, hogy már nincs elég hely és élelem, a túlnépesedés miatt az emberek kis lakásokban zsúfolódnak, nincs intimitás, van viszont olyan szer, ami meghosszabbítja az életet, úgyhogy van, aki 175 évig is él, a 100 éves pedig még igazán fiatalnak számít. De a kötetben vannak olyan novellák is, amelyek elég abszurdak, az egyik történetben például az emberek élő sakkjátszma résztvevői, egy másik írásban pedig a szereplők testeket kölcsönöznek maguknak. Szerintem ebben a kötetben mindenki találhat magának érdekes novellát.

Kurt Vonnegut novellás kötetével én a Nagy Könyves Kihívás 12. pontját teljesítettem, mert ez egy novellás kötet. De a Majomház elolvasásával teljesíthető a lista 11. pontja is, mert a kötet címe egyetlen szóból áll, a 13. pont, mert  minden történet más országban játszódik, mint Magyarország, teljesíthető a 41. pont is, ha valaki még Vonnegut művei közül nem olvasott semmit, és a 44. pont is, mert ez a könyv eredetileg nem az anyanyelvünkön íródott.

A Majomház történetei nem mindennapi sztorik. A könyvet azoknak ajánlom, akik szeretnek elrugaszkodni a valóságtól, mert sok novella olvasása közben bizony ezt kell tennie az olvasónak. 

Lányok fényben és árnyékban

2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK HARMINCKILENCEDIK KÖNYVE – Lányok fényben és árnyékban

Nem gondoltam, hogy könnyű feladat lesz találni egy olyan könyvet, amelynek a címében ellentétes jelentésű szavak szerepelnek. Persze, amióta rátaláltam egy ilyen könyvre, sorra találkozom hasonlóval, de ez gyakran van így az élet más területén is, először keresget az ember, aztán talál egyet, és utána egyszerűen „szembe jön”, amit keresett. Nem is lehet kérdés, hogy az ellentétes jelentésű szavakból álló címet a könyves kihívás kedvéért kerestem. A listán ugyanis szerepel egy ilyen pont is. Persze, egyből eszembe jutott a Háború és béke, de ahhoz most nem volt kedvem. Gondoltam, körülnézek a könyves polcomon, hátha találok valamit. És találtam. Az egyik könyvnek az volt a címe: Lányok fényben és árnyékban. Fény-árnyék, gondoltam, nagyszerű. És még nem is olvastam ezt a könyvet!

Először persze csak nézegettem, forgattam a kezemben. Nem voltam biztos benne, hogy ez a nekem való könyv. Mert ez a Móra Kiadó kiadásában megjelent, régi-régi Csíkos Könyvek sorozat egyik darabja. És ugye, az tudvalévő, hogy ez nem egészen felnőtteknek, inkább tizenéveseknek való sorozat. Jól ismerem, nekem is volt belőle több polcnyi. Gyerekkoromban – csak úgy, mint a Pöttyös sorozatot − szerettem olvasni. Jó könyvek voltak azok, gyerekeknek, fiataloknak. Csakhogy már felnőttem, és valószínűleg kinőttem a Csíkos és Pöttyös történetekből. Ezért is írtam azt, hogy nekem is „volt” belőle több polcnyi. Mert ezek a könyvek már nincsenek meg. Rengeteget elvittem a Nyíregyházi Könyvmegállóba. Aki nem tudja, mi ez, annak leírom: ez Nyíregyházán a Jósa András Múzeum előtt álló telefonfülke. A fülkében telefon már nincs, vannak viszont polcok, ahová bárki vihet egy könyvet, és cserébe elhozhat onnan egy másikat. Kitűnő ötlet! Mondhatni: kitűnő ötlet lenne, ha működne. Úgy tudom, más városokban is van ilyen. Nem tudom, máshol hogyan működik, de Nyíregyházán, sajnos, nem túl jól. Mert a fülkéből több könyvet visznek el, mint amennyit beraknak. Gondolhatják az emberek, hogy persze, a szemfülesek kiveszik és eladják egy antikváriumnak, de az nem lehetséges, mert a könyvek elejébe belepecsételik, hogy kereskedelmi forgalomba nem hozhatók. Szóval úgy tűnik, könyvbarátok viszik el. Ami nem baj. Csak jó lenne, ha tennének be helyettük más könyveket. Én néha bepakolok néhány kötetet, na, én vagyok az, aki többet viszek oda, mint hozok el, mert vinni már többször vittem, de még egyetlen könyvet sem hoztam. Valójában nem is igen tudtam volna miből válogatni… 

De, térjünk vissza az én Csíkos könyvemre. Amikor rátaláltam a polcon, és forgattam, azon gondolkodtam, vajon ez miért maradt nálam. Miért nem vittem el ezt is a Könyvmegállóba. Tudtam, hogy ennek valami oka van. Amikor elolvastam a tartalomjegyzéket már tudtam is: ez egy novellás kötet, amely tartalmaz egy-egy novellát két kedvenc írómtól, Jókai Annától (akinek egyik könyvét, a 4447 című regényét a könyves kihívás egyik pontjához kiválasztottam, és egy korábbi bejegyzésemben már írtam róla), akivel nagy örömömre minden évben van alkalmam találkozni az Ünnepi Könyvhéten Budapesten, és Szabó Magdától (akinek valamelyik regényét elképzelhető, hogy kiválasztom még a könyves kihívás valamelyik pontjához, és majd írok róla), akivel, sajnos, személyesen nem volt alkalmam találkozni. Hát ezért tartottam meg ezt a könyvet. Mert két kedvenc írómtól is van benne novella. Sajnáltam tőle megválni.

Gondoltam, ha már megtartottam, elolvasom a könyvet. Nagy reményeket nem fűztem hozzá, de, mivel nem hosszú, csak 310 oldal és 25 elbeszélést tartalmaz, úgy döntöttem, belevágok, és nem keresgetek másik könyvet, amelynek a címében ellentétes jelentésű szavak vannak. Amúgy a novellák szerzői között Jókai Anna és Szabó Magda mellett vannak még olyan elismert írók, mint például Szakonyi Károly, Kolozsvári Grandpierre Emil vagy Mándy Iván. Arra jutottam: egy olvasást megér a kötet.

A Lányok fényben és árnyékban című kötetről röviden: nem éppen mai történetek. A könyv kiadásának éve 1987. Ahogy a címe is mutatja, a novellák lányokról szólnak, a kötet ismertetője szerint „sorsok, történetek, hangulatok, szituációk és életérzések formálódnak az elbeszélésekben”. Ez így is van. S a lányokról szóló történetek felidézik a 80-as évek hangulatát. Nekem a gimnazista koromat idézik fel. Nekem ettől voltak az írások érdekesek. Egyébként nem mai olvasmány. És, megjegyzem, a könyvet végigolvasva Szabó Magda és Jókai Anna elbeszélései álltak hozzám a legközelebb. De azért tőlük is jobban szeretem a regényeiket.

A Lányok fényben és árnyékban című kötetet elolvasásával én a Nagy Könyves Kihívás 28. pontját teljesítettem, mert ennek a könyvnek a címében ellentétes jelentésű szavak szerepelnek. De választható a könyv a lista 12. pontjához is, mert novellás kötet és a 14. ponthoz is, mert szépirodalmi mű.

A könyvet kizárólag azoknak ajánlom, akik szeretnének nosztalgiázni, felidézni azt a kort, amikor ők voltak fiatalok.